Ünnepélyes megnyitó

A Kelták Útja avatása

A természetjárók

Sopron-Schwarzenbach

Tanult kelták

Lővér Íjászok

Kelta büfé

Favágóverseny

A pajzsfestő-verseny legjobbjai

Ír sztepptánc

Nemes családok, gazdag kereskedők és druidák, ahogy a kelta papokat hívták, képezték a felsőbb osztályt. „De egyenességükhöz és szenvedélyességükhöz megannyi őrültség, hencegés és erős cicomavágy párosult. Ezért sok aranyat hordtak magukon. A nyakon láncokat és a karon és csuklón karkötőket. Az önteltség következtében győztesként elviselhetetlenek, vesztesként zavarba ejtőek voltak. (Sztrabon: Ie. 63-19.)

Ember és állattestü istenek mellett a kelták testetlen szellemlényeket is tiszteltek, akiknek jelenlétét a mély erdőkben, a szent forrásokban, valamint a lenyűgöző természeti jelenségekben vélték felismerni. Sok mai szokás és hagyomány előzménye, mint pl. a napforduló ünnep egészen a keltákig nyúlik vissza. Éppenolyan legendás volt a kelták harci őrülete. Ahogy több római írói is tudósitott – borzongással, de bizonyos tisztelettel – a „furor“-tól elragadott kelta harcosokról, akik a szent tombolás állapotában az istenekhez közelebb álltak, mint az emberekhez.
A Felsőpulyai öblöt három kelta erődítés fogja zárja körbe: a velemi, schwarzenbach-i és a Sopron Várhely.
A kelták főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, de volt közöttük tehetséges kézműves is. Főleg egyedülálló házakban, vagy kisfalvakban éltek. A fontosabb központi helyeken, a gazdag felsőtéteg, hatalma látható jeleként, terjedelmes erődítményeket építtetett. Caiusz Juliusz Cézár ezeket az építményeket , amiket nagyságuk és szerkezetük alapján városnak lehet mondani, „oppidum“-nak nevezte. Eddig a régészek három kelta erődítményt tudtak azonosítani, amelyek az ún. Felsőpulyai öblöt zárják körbe, ahol akkoriban a gazdag vasérctelepeket termelték ki. Ezek a települések találhatók meg a soproni Várhelyen, a Kőszeg melletti Velemben és a schwarzenbach-i Várhegyen. A közeli felsőpulyai öbölben nyert vasat itt dolgozták munkálták tovább és adták tovább. Ez a norikumi vas a római birodalomban magas minősége miatt rendkívül becses volt.
Az egymástól látótávolságra elhelyezkedő Sopron környéki magaslati telepeket a korai vaskorban (Kr. e. 750-400) sáncokkal erősítették meg. A hegyvonulatokon épített földvárak természetes védelmet biztosítottak a veszély idején menedéket kereső lakosságnak. Az 500 m magas gerincen álló, 37,4 katasztrális hold (0,4 km2) kiterjedésű soproni Várhely fából és földből emelt Hallstatt kori sáncvára a keleti Hallstatt kultúra egyik legfontosabb lelőhelye. A fősánc hossza kereken 2 km. Maga a vár 900 m hosszú és 350 m széles területet foglal el. Az itteni feltárásokat 1887-ben Bella Lajos (A Reáliskola, mai Széchenyi Gimnázium tanára, Sopron Vármegye és Sopron szabad. királyi Város Régészeti Társulatának titkára) kezdte meg. 1932-ig több ásatás történt a földvárban és a mellette elterülő halomsírokból álló temető területén. Európa szerte híresek a szakemberek körében a Burgstall alakos urnái, amelyek még Bella Lajos kutatásai során kerültek elő. 1971-78. között Patek Erzsébet (MTA, Régészeti Intézete, Budapest) folytatta a várhelyi kutatásokat. A külső oldalon kőfallal is megerősített sáncokon a földvár bejáratánál az előretolt védmű szerepét is betöltő 5 m széles kaput építettek. A fősánc földtömegébe 1-1,5 m széles, kazettaszerűen lerakott tölgyfagerendákat is beépítettek. A kapunál emelt 36 m hosszú elősánc és a fősánc között 8 m széles és 1,5 m mély árok látható. Az erődített település belsejében jelentős átépítéseket végeztek a kelták a késő La Tčne időszakban, a Kr.e. II-I. századokban, ennek nyomát őrzik a belső sáncok.

Várhely-Burgstall, Korai vaskori halomsírok
A Sopron-Várhelyi földvárhoz vezető út mentén találjuk a Kr.e. 8-6. századi temetőt.Az 1971-78. között végzett ásatást a még felszínen látható temetkezési halmok (tumulusok) pontos felmérése és térképezése előzte meg. 159 halmot sikerült azonosítani és a korábbi számozással összevetni. Közülük tíz került ezekben az években feltárásra, mely alkalmat adott a halmok építésével és a halottkultusszal kapcsolatos megfigyelésekre. Az É-D-i irányba elnyúló temető különböző részein elhelyezkedő sírokból származó leletek a temetkezőhely használati idejére és betelepítési rendjére, azaz a tumulusok megépítésének sorrendjére utalnak.

Korai vaskori ház, a Hallstatt kori ember élete
A főkapu közelében egy szögletes, földbe mélyített házat is feltárt a kutatás. A Kr. e. 750-600 közötti időszak itteni települési rétegeiből búza és rozsszemeket valamint a tenyészett állatok: sertés, szarvasmarha, juh, kecske, ló és eb csontjait találták meg. A vadászott állatok közül a gímszarvas, vaddisznó és őz csontjai kerültek elő.

Forrás és további részletek a Soproni-hegység Natúrpark oldalán olvashatók.