Levél az EFOTT-ról

Titkosszolgálati módszerekkel elfogtunk egy, az EFOTT második napjáról beszámoló bizalmas levelet. Az alábbiakban megosztjuk olvasóinkkal a magánlevél tartalmát.

Kedves Bálint!

Már túl vagyunk a második napján is az EFOTT-nak.. Még mindig bízunk abban, hogy esetleg lejössz valamelyik nap, mert nagyon hiányolunk.

Ez történt tegnap:

Reggel miután felkeltem és felállítottam Balázs sátrát, elindultunk Meliékkel boltba. Mivel kaptuk a híreket, hogy a közelebbi boltban órás sor áll, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az állomásig. Aztán várakoztunk buszra, közben reggeliztünk és napoztunk. (Ekkor még nem sejtettük, hogy majd este hogy' fogunk nyüszíteni emiatt...)

A délutánt a tóban és a partján töltöttük. Azoknak a fesztiválarcok, akik vmi aktívabbra vágytak, különböző sportolási és egyéb programot biztosítottak a szervezők: strandfoci, kenutúra, csúszda, falmászás, bortúra, filmvetítések, stb.

A napozást megelégelve beültünk a katonai sárotba, ahol időközben ismerőseink összehaverkodtak Azurák Csabáékkal. Éppen csocsóztak, és a kereskedelmi televízió stábja könyörtelennek bizonyult: a kunszentmiklósi különítmény nem bírt velük, mindenkit megvertek, sőt, az egyik párost még meg is "mászatták".

"Torres Dani - Ájlávjúúúú" üvölthette volna B. fél 5kor, ugyanis Torres Dani és a Veny-Styx játszott a Nagyszínpadon: 3 srác, 3 gitár, spanyol dalok.

A fél 7kor kezdődő Heaven Street Seven előtt folytatódott a "sörözés-beszélgetés" téma. Talán ennek meg az erős napsütésnek volt az a hatása, hogy sokak "benapszúrtak". Aztán hogy ki mit csinált az este hátralévő részében szerintem sokuknak rejtély marad.

Negyed 10- től a Tószínpadon játszott Kowalsky meg a Vega, hatalmas bulit csináltak és bár kevésbé pogózós zenét játszanak, páran mégis megpróbálkoztak ezzel, aminek a vége kisebb tömegverekedés lett. A 23:00-kor a Globe sátorban kezdődő Neo sem ment kisebb nézeteltérések nélkül: amikor szóltam a mellettem álló férfinak, hogy ugyanmér, legyen olyan kedves, és ne rajtam támaszkodjon, amikor ugrál, leugatta a fejem, hogy vagyok-e már 18 és különben is, mit szólok neki. Qki baratunk meg azonnal jött, hogy minden rendben van- e... Igen, onnantól már rendben volt és pörgött mindenki, mint ahogy illik. Az énekes sem kímélte magát- és a színpadi kellékeket sem. Dőltek a mikrofonállványok, tekeredett a zsinór: biztos nagyon beleélte magát.

Belehallgattunk még Karányi Daniba (Pötty ajánlásásra), aztán megnéztük a Karaoke sátort, útközben láttunk részeg embereket a fűben fetrengeni, meg össze-vissza dülöngélni.

Kettőkor bezuhantunk a sátorba, és mélyen aludtunk... Egészen addig, amíg az első esőcseppeket meg nem hallottuk...

És ez már a mai nap:

Frankó, ismét esik... Reggel is esőre ébredünk, de optimista módon megállapítjuk, hogy szuper, legalább nem égünk ma le jobban. Beültünk a katonai sátorba ismét. Aztán megjelentek Azurákék, hoztak pár pólót a srácoknak, mert tegnap mesélték nekik, hogy ellpoták a cuccaikat. (Tökjó arcok). Mi fekvőtámaszoztunk a Zrínyi sátorban, cserébe kaptunk pólót, így tovább gazdagodott a srácok gyűjteménye. Belehallgattunk a Tószínpadon fellépő Müszi, majd É-trend formáció zenéjébe, most meg megyünk, hátha visszatérnek "Azuék", és akkor lehet megint csocsózni.

Bacsárdi Valéria