Mt 7,24-27 Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

Szent István nevének első tagja nemcsak jelző: szent volt első királyunk és ebből következik, hogy teljesen hiábavaló mindaz a látens igyekezet, ami a "futottak még" esélytelenségével szeretné egy élő személy tevékenységét - a hátul kullogót - a célszalagot már átszakítottak eredményességével összehasonlítani. Kit hasonlítsunk hát szent királyunkhoz, kit mérjünk meg ma, kire várjunk az olvasott részlet alapján?
Sokan úgy gondolják, hogy a kereszténység csak melléknévi, jelzős összetételben szerepelhet, pedig a szó maga főnév és alanyi kiváltságokat tudhat a magáénak.
Hallgatjuk az igét, s mihelyt az Ige hallgatóivá válunk, belénk szívódik, belénk hatol. Átalakít minket, és akkor a teljes önátadásban az élet első kérdése már nem az lesz, hogy miért élek, hanem az, hogy az Ige szerint cselekszem-e?
Véleményalkotásom alapja immár nem az, hogy mások hogyan vélekednek, hanem, hogy megfelel-e a tanításnak az életem. Ha a fogalmak, a szilárd szikla alapon immár, nem alakulnak át bennem, ha az értékrend nem válik mássá, nem történt lényeges változás, hiába alkalmazkodom a lehető legjobban a kor szelleméhez.
A kor szelleme kifejezéssel egyébként is adódnak apróbb-nagyobb problémák, ahogyan az abszolút és a relatív összehasonlításából is adódnak feszültségek, már ha valaki egyáltalán hisz az abszolút létezésében.
Olvasok egy esküvői meghívót, amiben az új házaspár-jelöltek a házasságot megelőző, azon kívüli kapcsolatukat leírják ugyan, de viccesen, idézőjelben.
A szentek (keresztények) életében a bűn nem idézőjeles, mert nem rajtuk kívül történik. Aki ezt nem érti, az nem alkalmas még erre a típusú kapcsolatra. Aki idézőjelekbe teszi működését, annak bármely, látszólag másodlagosnak ítélt részletét, akinek nem bennsőjéből fakad a vezetői vezetettsége, az nem alkalmas vezetőnek. Nem azért, mert nem tanult, nem azért, mert nincs megfelelő médiabeli arca, nem azért, mert mindent rosszul csinál, hanem azért, mert az Ige szerint balga. Mert elsodorható, mert egész élete idézőjelekbe tehető, kölcsönvett részekből áll.
Mint vezető, mint ember, mint egyszeri, rossz boltot csinált már az induláskor: az adomány ingyenességét cserélte fel a kölcsön kamatjával, melynek lábait egy egészen más hatalom srófolja feljebb és feljebb, legtöbbször nagyon nagy végső árat kérve.
- DI -