CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Élményszámba menő harmónia a Körmendi Galériában

Christine Mittelstaedt, Gerda Obermoser-Kotric, Irene Rathke és Daniele Schmiedt közös kiállítását a Körmendi Galéria soproni Templom utcai épületében szeptember 3-án Csák Ferenc művészettörténész nyitotta meg.


Amennyire ritkaságszámba megy, hogy minden látható érdek nélkül, mindenfajta hangzatos érdekcsoport megalakítása nélkül állítsanak ki közösen művészek, annyira élményszerű maga a kiállítás. A rendelkezésre álló tereket kitöltő alkotások - természetesen - minden látható esztétikai kényszer nélkül kerültek egymás mellé, mégis a belépő látogatót egészében fogja meg a kiállítás. Van valami nagyon közös az alkotókban, mely sem az alkotások formai elemeiben, sem a technikában, sem a műfajban, sem a színvilágban nem lel közös gyökerekre. Szuverén egyéniségek mindannyian. Közös bennük az a harmónia, az a pozitív világkép, mely nem marad az alkotások anyagi világán belül, hanem kisugárzik.


Elgondolkodtak-e már a tisztelt látogatók azon, hogy a kiállítótermek területenként és egyénenként különböző, magatartásukban kultúrájukat tükröző őrzői milyen feladatot is vállalnak, amikor jobb-rosszabb díjazás ellenében a nap számos órájában összezáratják magukat a kiállított művekkel? Talán adatnak feladatok és pillanatok, amikor világnagyságok és remekművek protekciós ámulói, privát kezdeményezettjei, intim viszonyok szubjektumaivá válnak egy-egy kiállítási időszak alatt.
Legyünk azonban realisták! Nem biztos, hogy ezek a boldog idők vannak többségben, s ha az őrző és őrzött között a viszony - finom kifejezéssel élve - nem felhőtlen, akkor kínkeserves cammogással múlnak a percek és az órák. Amíg az alkalmi betérő felméri a helyzetet, és ha nem köti gúzsba egyéb (mondjuk írásos recenzió) teljesítése, akkor egyszerűen sarkon fordul és nem rongálja sem szellemét, sem lelkét, talán még szemét sem, kivonul a káros kibocsátású együttes hatósugarából. A teremőr marad, és beállítottságtól függően különböző mértékben, de veszélyes és ártó környezetben végez olyan munkát, amikor annak védelmét látja el, amit - horribile dictu és joggal - legszívesebben megsemmisítene. Skizofrén állapot!


Aki szeptember harmadika után (október másodikáig) a soproni Körmendi Galéria épületébe téved, az a teremőrök irigyeivé válik. A belépés pillanatában megfogja az a harmónia, ami nem is ereszti el még a távozás pillanatában sem. "A művészet varázsa" szokták ilyenkor mondani. Ha valaki még nem érzett ilyent, annak most ez a kiállítás kiváló alkalom.
Arra is nagyon jó alkalom a négy művész kiállítása, hogy a gyakorlat alapján ki lehessen mondani: nem arról van szó, hogy bármifajta konzervatív kötöttségű fogalom volna a harmónia. Nonfigurális, elvont művek, montázsok, héköznapi anyagok, sőt hulladékokból készült művek sorakoznak a termekben. Modernek és szépek.


Úgy gondolom, hogy ha a néző végigvonul a tárgyak előtt, és kellő fantáziával bír, akkor fedezi fel igazán a galéria szlogenjének az igazát, amikor arra apellál, hogy bármely munkahelyen fontos az esztétikum, és mindenki számára vannak olyan tárgyak, melynek környezetében tartósan is jobb közérzettel tud dolgozni. Az egy olasz és három osztrák művész munkáinak túlnyomó többsége például számomra elfogadható környezetet teremtene a "tartós együttélésre".
Nem belemagyarázás - és itt a beszúrt jelző alkotó és alkotásfüggő - ha azt állítjuk, hogy a kiállítási térbe az alkotással együtt az alkotók személyisége is beköltözik. A művészetben - különösen hosszútávon és egyéniséggel rendelkező "használó" esetén - sokkalta nehezebb hazudni, mint a hétköznapi életben. A recenzió írójának szerencséje volt néhány szót váltani Gerda Obermoser-Kotric-cal, s ez a pár szó ismét csak arról győzte meg, hogy alkotó és alkotás azonos "személyiségjegyekkel" rendelkezik. Amennyire mentesek az allűröktől, amennyire természetes nyelvűek a művek, úgyanúgy a művésznő.

Christine Mittelstaedt fémből és akrilból, adott esetben menetbiztosítós anyákból álló montázsai ugyanúgy harmóniát sugároznak, gondosan kiegyensúlyozottak, megkomponáltak, mint Gerda Obermoser-Kotric viasz és visszakaparásos, sok rétegből felépített munkái, melyeken a természetből kölcsövett és elvonatkoztatott formák ugyanúgy megtalálhatók, mint alapmotívumként vagy témaként sorozatban feldolgozott alakok. Senkit ne ejtsen kétségbe, ha a csak németül kiírt címeket nem tudja lefordítani. Az esztétikai élvezethez és a művek "megértéséhez" nincs is szükség erre. Egy érzést, egy szemléletet, komplex indíttatást fogalmaznak meg a művek, a művész számára ez egy dolog, s egy más dolog lehet, amit a néző érez. A lényeg, hogy az érzet teljessége konszonáns, mindketten ugyanazt érzik, a mű mondanivalója akkor is átadódik, ha nem konkrét címhez kötjük.

Irene Rathke pasztellszínű képei - sorozatok és egyedi darabok - ugyancsak könnyen percepcionálhatók, a forma és pasztell színvilág egyértelműen fogalmazza meg mindazt, amit elvonatkoztatva a konkréttól, mégis egy bizonyos formanyelvvel egyértelműen megfogalmaz.


Nem először fordul elő, hogy a galéria látogatásakor jut eszembe, milyen szívesen venném, ha gyermekeim, unokáim és kortársaik elözönlenék a termeket. Nos, Daniele Schmiedt fémhulladékból készült állatszobrainak szemlélése minden gyermeket sokkalta közelebb vihet a művészeti látásmód ismeretéhez, mint akárhány iskolai óra. A módszeren belül ezek a szobrok igazi telitalálatok, didaktikai mintapéldák és annál sokkalta többek.


Kedves pedagógusok! A szeptemberi közös szomorúság oldására kötelező a Körmendi Galéria meglátogatása!
- DI -



2005. szeptember 04., vasárnap 16:54


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület