Mt 18,21-35 Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.
A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását.
Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”

Nem kétséges, hogy minden, az Isten végtelenségének analógiájára meghatározott emberi magatartási követelmény lényegében teljesíthetetlen. Két dologban lehetünk csupán biztosak, ha mégis ilyenről olvasunk. Egyrészt abban, hogy van rá megoldás, másrészt abban, hogy létezik hozzá isteni segítség.
Vannak persze szinte elérhetetlen, példaszerű emberi teljesítmények, de a hétköznapok szintjén a "bili valahol csak kiborul".
Miután jó pár "tiszteletkört" fut az ember a teljesíthetetlen körül, meg kell néznie, hogy milyen megoldás, milyen "trükk" segítségével tudna mégis a legközelebb jutni a krisztusi parancshoz.
Az egyikről, az imitatio Christi-ről már a legtöbben és sokat hallottak, olvastak. Számos, híres mű keletkezett, amely igyekszik megtanítani az embert az isteni viselkedésre. Arra, hogy mindig eggyel többször kell megbocsátania, mint ahányra a saját erejéből futná, s ehhez nem szégyen Isten segítségét "kölcsönvenni". A puszta másolás, sajnos, a legtöbbször egyáltalán nem életszerű, kilóg a lóláb, a cselekmény - jelen esetben a megbocsátás - nem hihető. A kreativitás és a meggyőződés az, ami valóban szeretetteljessé, elhihetővé teszi az ember magatartását.
Ne feledkezzünk meg azonban egy teljesen nyilvánvaló, egyszerű, emberi megoldásról, mégpedig a konfliktus elkerüléséről.
Sokan és magyarázhatóan kifejtették, hogy a "megbocsátás igen, feledés nem" szlogenre épült önvédelem nem megfelelő, nem eléggé keresztényi. Pedig sokkalta jobb megoldás sok más konfliktuskereső elvnél, melyek bizonyos feltételek fennállta esetén menetrendszerűen meghozzák a maguk összetűzését. Az emberi tanulás feltétele ugyanis az emlékezés, az analógia felismerésén alapuló magatartás, mely egy bizonyos tapasztalatból a következő szituációnak nemcsak a megoldhatatlanságát, de szinte elkerülhetetlenségét is fel tudja mérni, és azt már időben, csírájában próbálja elkerülni.
Nagyon kevés kötelező találkozás van az életünkben. A legtöbb helyettesíthető, azonos irányúval pótolható. Ha nem így lenne, a karizmák sokasága nem egyénre szabva kerülne "kiosztásra", lehetnénk akár azonos geno- és fenotípusok, szimpla másolatok. Az egyéniség ugyanis azt is jelenti, hogy van sok általában megoldandó, közös, de van rengeteg csak rám méretezett és csak itt, csak most típusú feladat. Mindaz minden megrovás nélkül elhagyható, amit az érzékenyre nevelt lelkiismeret lázadozása nélkül tudunk helyettesíteni, azt talán egy másik, más karizmával rendelkező kortársunk gond nélkül oldja meg.
A plusz egyeket pedig oda kell helyezni, ahová már annyi mindent odaraktunk, eredményével együtt, az isteni segítséggel megoldottak, és sajnos, a többit megannyi emberi kudarcunk közé.
- DI -