Mt 20,1-16 „A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe - mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”

Csak a jogászok a megmondhatói, hogy mennyi konfliktus, per és összetűzés adódik egy-egy kellően át nem nézett szerződésből. Az ilyen, elolvasás nélkül aláírt szerződés ugyanúgy az ú.n. békeévek filmjeinek humoros fordulatainak az alapját is képezheti, mint ahogyan a bűnügyi krónikák legsötétebb, sokszor vérrel írt oldalainak a témaadójává is válhat.
A legtöbben hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy emberi nyelven fogalmazva - s a mai evangéliumban ezt maga Jézus is megerősíti - minden keresztény elköteleződő élete egy szabályos szerződés. Nem vállalom annak a - témára keselyű módjára lecsapó - tudós csoportnak a szerepét, aki egyszer, valamikor már bizonyosan összeveszett azon, hogy mi ennek a szerződésnek a teljes tartalma és a szerződés érvényességi adatai. (A téma sarokköveinek mindenki utánanézhet a teológiai irodalom összefoglalóiban "gyermek- és felnőttkeresztség, hitre jutás, megtérés, elköteleződés, személyes hit, szentségek" és egyéb címszavak alatt.
Mondhatnánk, ennek a szerződésnek az indító körülményei sokszor a jótékony és mindenképpen jóindulatú balladai homályba vesznek, miképpen elhúzódó és meglehetősen diffúz, mindent átható a jézusi történet első fele is.
A kép akkor kezd élessé válni, amikor az első kísértő gondolatok megjelennek. Amikor éppen a később megsértődő szerződő fél kezd el azon gondolkodni, hogy "mi is jár neki" a szerződés alapján. A dolog kísérteties, mert kevés olyan parabola van az evangéliumban, amelyben ennyire magunkra ismernénk. Letagadhatatlan az alkudozó gondolkodásunk és letagadhatatlan a szerződésben vállalt kötelezettségünk.
Szóviccnek indul, de a legtöbbször véresen komollyá válik minden mondat, amely az alábbi analógiájára fogalmazódik meg: "A keresztény élet csak keresztény embernek való". Annak tudniillik, aki "aláírta" a szerződést Istennel, tudnia kell, hogy a keresztvízzel datált szignó alatt vérrel írták a szerződést. Tudnia kell minden kereszténynek, hogy minden olyan mondat az evangéliumból az Istennel szerződő felet arra is figyelmezteti, hogy a különbség nem csak az aktuális elszámolásokban jelentkezik majd, de arra is emlékeztet, hogy már az alapállás is teljesen más a feleknél. Az egyik a teljes tudás birtokában igazságos, míg a másik hőzöng a részigazságokat lobogtatva.
Nemcsak a szerződés elemzése okozhat feszültséget két tudós elme között, de az is, hogy egyáltalán mennyire a tudatos ismeret, s mennyire a bizalom játssza a főszerepet minden ilyen szerződésnél. Igen, ugyanúgy, mint ahogyan ez a szempont csak teljesen elembertelenített szerződéseknél hiányzik két ember között. Mégpedig az olyan szerződéstípusokban, ahol mindig a legrosszabbra kell számítani.
Nos, hogy is van ez a mi Istennel kötött szerződésünk esetében?
- DI -