Mt 22,15 A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni. Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” - felelték. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”

Nem hiszem, hogy egyedül lennék azzal a liturgiák alatt bevett gyakorlatommal, hogy akarva-akaratlanul figyelem és elemzem a liturgiavezető, miséző pap hangsúlyait. Még a legfontosabb szövegeknél is - nevezzünk meg egyet a katolikus liturgiából - az átváltoztatásnál is rengeteg kiemelés, ezzel együtt hangsúlyeltolódás figyelhető meg, s ez a legtöbbször híven tükrözi az azt kimondó álláspontját, gondolati központjait, esetleg kirívó voltával annak különcségeit, egyediségének (felesleges) nyomatékosítását.
Nos, a hangsúlyok változtatásával az igazi hangsúlyok, az igazi állásfoglalás meghamisítható, a politikai hatalom által kivégzett Krisztusból a végletekig lojális polgárt is lehet faragni anélkül, hogy az igaz lenne, s a Biblia egyetlen szavát is megváltoztatnánk. Ettől még változik a kiemelt szavakkal együtt a jelentés, hiszen hogyan is lehetne - mondjuk - a Biblia egészét ellátni hangsúlyokkal, melyek esetleg egy Krisztus korabeli szájhagyományon és átöröklött szövegtudáson nevelkedett zsidó számára egyáltalán nem jelentettek problémát.
A keresztények és a társadalmunknak akár a ma aktuális vívódásait magára vevő keresztényeknek is örök problémája a közéleti résztvétel, a "piszkos" dolgokba való belefolyás. Hogy a dolog nem is olyan egyszerű, azt éppen a kereszténység alkalmi eltorzulásai is jelzik mindenki számára.
A krisztusi példa, a leleplező pénz-mutogatás - hogy szerezzünk némi általános meglepetést is - nemcsak úgy, általában jelenti a pénz-hatalom összefonódását, de alkalmilag elgondolkoztathat azon is, kinek milyen érdeke fűződik az Euro bevezetéséhez vagy nem bevezetéséhez ma Magyarországon, ha a pénzváltás a korlátlan hatalom korlátozását is jelenti egyben?
Jézus példája pedig - éppen a hangsúlyok miatt, mégpedig a birtoklást kifejező hangsúlyok miatt - nyugodtan úgy értelmezhető, mint a politikai hatalom által kivégzett próféta hangsúlyos véleménye, miszerint mindenki csak azt kaphatja, ami valóban az övé. Értsd: a király csak azt, ami szigorúan az övé, de Istené a teljesség. Add meg mindenkinek azt, ami neki jár, és a hangsúlyok máris sokak számára veszélyesen a helyükre kerültek.
- DI -