Ősz van. Színes - borús, vidám - szomorú, pezsgő — nyugalomra serkentő.
Készülünk a télre. Amit elültettünk, gondoztunk, ami nekünk termett: betakarítjuk.
„Ki mint vet, úgy arat." - A szólás jelentése: mindenki olyan eredményre számíthat, amilyet tettei, munkája alapján megérdemel.
Amint betérünk ebbe a gyümölcsös kertbe - egyszerre eszünkbe jutnak Kosztolányi szavai:
„...fák, virágok, méhek, - szeressétek a gyermekeket!"

Gyermeki munkák, mint édes, gyümölcsöt adó fák tartják e házat. Erős gyökérrel, aprólékos, minden nap érlelte munkával. Ezt érezteti velünk a szőlőtőke, mely gyümölcsét adva Sopron jelképe is lehet. Címernek is beillene az egyszerű fa lapon lévő parafa-körlapos szőlő! A városban élnek, tanulnak, dolgoznak azok a gyermekek és felnőttek, akiknek lélek-munkáiban gyönyörködhetünk.

Életünk periódusokra, szakaszokra osztott. Egyik rendező elvünk az évszakok változásában rejlik. Tavasz - nyár - ősz - tél. Minden évszak jelen van - minden
évszakban, csak mindig más hangsúllyal.
Hogyan? E munkákban a tavasz a friss, ötlet teliséget mutatja. A nyár a felszabadult technikai alkalmazások sorát, az ősz a témát, a tél a munkákon való
elgondolkodást, a lélekbeli megérlelést szimbolizálja.
A gyümölcsfa az anya és gyermeke. Mint itt ebben az intézményben. Iskola, mely otthon is egyben. A „fa" a felnőttek életközössége, szakmaisága. A gyümölcs, legyen az alma, körte, szilva vagy a gesztenyefa, diófa termése - a gyermek. Azok a színes, jóízű és mosolygó gyermekek, akik erdei toboz manóként, madárijesztőként, tökfiguraként mutatják be munkáik természetes szépségét, ötletes életre keltéssel.

Gyümölcs vagyok, édes vagyok, Ha megértem piros vagyok.
Télen elrejt jól a kamra, mi is volnék, ha nem alma.
Több variációban láthatunk almát a kiállítási munkák között. Az alma a néphit szerint egészségmegőrző varázserővel bírt. A karácsonyi asztal egyik dísze volt. A karácsonyi asztalról származó aknát a lányok mosdóvizébe, az állatok itatójába tették egészség és szépségvarázslás céljából. Közismert szokás volt az alma közös elfogyasztása. Az almát annyi szeletre vágták, ahányan körülülték az asztalt. Mindenki fogyasztott egy szeletet. Ettől az eljárástól azt remélték, hogyha egy családtag eltévedne, majd eszébe jut kivel ette meg a karácsonyi almát és hazatalál.
Hazatalált az alkotó, segített a varázsalma! Mindenki itt van, aki szereti az almát, körtét - gyümölcsöt, a természet és az emberi munka eredményét.

Munkájuk technikailag különböző, de mégis egyforma: szív-munka. A süni aprólékos színezésében, a téli almája pirosításában éppen annyi erő van, mint a almafa-gyümölcsében, vagy a grafikus alma- fény-árnyék megjelenítésben. Az alkotó munkafolyamat ereje, mely az alkotót dicséri.

Minden munka, mely a szemünk elé tárul tanulási folyamat eredménye. Mit tanult a készítő és a segítője? Önmegvalósítást.
Szabad kifejezést, amikor saját ötletéből dolgozott, szárnyaló fantáziájával. Mintakövetést, ha valami megragadta és azt követve kezdett munkájához. Technikákat, melyben a praktikum és az egymásutániság, a szabályokhoz való igazodás tanulható. Eszközzel való bánásmódot, mely úgy fejleszti a fejet és kezet, hogy máskor,
más szakmai kihívások alkalmával is előhívható képességeket épít. A magvak aprólékos egymásmellettisége precizitást, türelmet sugároz. Az egyszerű ritmika a szem- és kéz koordinációja mellett a szépség egyszerű összehangoltságát, az emberi nyugalmat, visszafogottságot tanítja.

Az őszi tárlat együttes munka eredménye. A felnőttek, pedagógusok szakszerű, pontos ismeretei, tervei gyermeki megvalósulását láthatjuk. Ez az esztétikai nevelés! A kéz megtanítása a gondolatok közvetítésére így lett a levélszőnyeg igazi és varázslatos, a kéznyomat - egy színes levelekkel, talán gyümölcsökkel teli fa, őszi lombhullás technikai megoldások egyesítésével: nyírással és fonalgrafikával.

Az alkotási kedv és eredmény minden életkorban más. Örülök, hogy különböző életkorok munkáját láttam s érezhettem, hogy az ősz élménye, élménykivetítése, feldolgozása színes. Az arányló ősz - aranyszélű levelekkel és Petőfi soraival - a vers érlelését is segítette.

A munkák az anyagok sokszínűségét reprezentálják, a végeredmény mégis a természetesség. Tészta, rizs, magvak, papírok, agyag, textil és még ki tudja milyen alapanyag szolgálta a művészi megjelenítést. A tárlat vendéget is hívott. A Bánfalvi Óvoda munkáiból a felnőttek színhez illesztési érzéke és a gyermeki munka egysége látható. Ez az indirekt hatású nevelés e korosztály sajátossága, s ez e kiállítási anyagé is. Nevelni mindenkit: alkotót, csodálkozó nézőt. Serkenteni az ember-gyereket, hogy ő is tud valamit adni a másiknak: egy mosolyt, egy képet, egy gondolatot!

Bíztatni a nézőt - keresse saját gondolatát, kedvét, hogy ezen inspiráló kiállítás hatására Ő is alkosson!
Nézzetek, nézzenek meg minden munkát nem egyszer, többször!

(Molnár Katalinnak, a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola adjunktusának tárlatnyitó beszéde)
Fotó: Szabó Árpád