Mt 25,1-13 A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Talán egyenesen e példázatból származik az egyházban "közkézen" forgó hasonlat, mely - nemtől függetlenül a vőlegény mennyasszonyának tartja a menyegzőre (értsd: üdvösségre) számító és várakozó hívőt. Már magának, Jézusnak a története is bőven tartalmaz a földi analógiára nem alliteráló mozzanatokat. Érezzük, hogy itt nem a szokványos esküvő-násznép hasonlat kiteljesítéséről, hanem egy más típusú találkozásról van szó. Az eseménynek csak az ünnepélyessége és várt módja az, ami megmarad.
Ahogyan a mindennapi életünk szükség-hozta szűk partjai között rohanva mindig csak a legszükségesebbet hordozzuk magunkkal, úgy "ugrik be" a bőséges olajmennyiséggel rendelkező "okos" szűzek hallatán a kifejezés: "stréberek". Valóban: egy időre meghirdetett, konkrét, földi esemény kapcsán joggal várjuk el a másik féltől is, hogy adott esetben ő is megtiszteljen bennünket, várakozókat. Legyen a tisztelet kölcsönös, s amíg az egyik fél a világításról és annak a hozzá köthető szimbolikus tartalmainak hordozásáról gondoskodik, addig a másik fél pontosságával tiszteleg a várakozók előtt.
Itt borul fel teljesen a "papírforma". Jézus példájához csak az elbeszélés környezete, ami az alkalmat adja. Talán a legjobban a többi példabeszédek közül itt "lóg ki a lóláb": ne próbáljuk egy akármilyen hagyománnyal, liturgiával bíró életfordulóhoz hasonlítani ezt az eseményt! Lehetetlenség a szokott módon készülni egy olyan bírói magatartással rendelkező vendégre, aki csak egyet ígér: azt, hogy jönni fog. Mint az árakkal játszadozó kereskedelem árpolitikájának pufferolására az előre bevásárlással, felhalmozással, úgy kell egy meglehetősen tisztességes "ráhagyással" készülni erre a mennyegzőnek nevezett fordulóra. A felkészülés kényszerű környezete csupán a világ, amiben élünk. Lehetőség a begyűjtésre és állandó kényszerű elégedetlenség a tartalékolt "olaj" mennyisége miatt.
Jézus tudatosan hagy bizonytalanságban mindannyiunkat. Általunk nem mérhető egységekben fogyasztja olajunkat, s ki tudja, hogy az, aki szigorúan kimérte hoci-nesze alapon a várakozás idejét és a tartozás mennyiségét, jól számolt-e.
Az marad meg az okosak között, aki nem "ül a babérjaira", hanem mindaddig, amíg lehet, újabb cseppeket gyűjt a tartályba, melynek sem fenekét, sem szintjét nem látja, s még az sem biztos, hogy a beleejtett próbakő csobban-e egyáltalán valamikor? Csak a láng, csak a lobogó láng bizonyít.
- DI -