|
Új dráma - nemcsak Sopronnak
Thuróczy Katalin:
Kerített Város
dráma két részben
| Lackner Kristóf, Sopron polgármestere |
ANGER ZSOLT |
| Bethlen Gábor, fejedelem |
VARGA GÁBOR |
| Orsolya, Lackner felesége |
HÁMORI ILDIKÓ |
| Gergely mester, a városi zenészek vezetője |
MAKAY SÁNDOR |
| Borbála, Gergely mester felesége |
ZOLNAY ZSUZSA |
| Angyelika, Gergely mester fogadott lánya |
CSONKA HAJNALKA |
| Artner Erhard, városi jegyző |
BÁLINT PÉTER |
| Berta, a felesége |
VLAHOVICS EDIT |
| Johann, a fia |
SÖVEGJÁRTÓ ÁRON |
| Kramer Ferenc, városi tanácsnok |
BREGYÁN PÉTER |
| Stock Steffl, városi tanácsnok |
INCZE JÓZSEF |
| Szentbertalany Menyhért |
ZSOLNAY ANDRÁS |
| Esterházi Miklós herceg, nádor |
DÓCZY PÉTER |
| Gedeon Stein, zenész |
SÁRDY ZOLTÁN |
| Jakab Frosch, zenész |
OZSGYÁNI MIHÁLY
BORBÉLY T. ANDRÁS |
| |
|
| Foto: |
PLUZSIK TAMÁS
HORVÁTH PÉTER |
| Díszlet: |
PERLAKI RÓBERT |
| Jelmez: |
CSENGEY EMŐKE |
| Grafika: |
MISKI ÁDÁM |
| Látvány: |
HARKA ZOLTÁN |
| Zenei szerkesztő: |
HERCZEG LÁSZLÓ |
| Rendezőasszisztens |
DÁKAI GABRIELLA |
| Rendező |
SZILÁGYI TIBOR |
Hadd kezdjem egy személyes vonatkozással: Thuróczy Katalin darabja visszaadta fiatalságom érzetét. Amikor először olvasni próbáltam a darabot a VÁRhely című periodikában, az volt a meggyőződésem, hogy előadhatatlan, "zötykölődő", a folyamatosságnak még csak a látszatát is kerülő darabbal próbálkozik Szilágyi Tibor direktor úr és a Soproni Színház. Többeknek elmondtam a véleményemet, hogy hacsak valamiféle dramaturgiai csoda be nem következik, akkor hosszú szenvedésnek nézünk elébe a Lackner-darab kapcsán.
Nem szégyellem bevallani, hogy a darab a jelenlegi, a premieren látható formájában igenis élvezhető, és a néző azt kapja, a legtöbbet, amit egy darab adni képes: jó érzéssel hagyja el a nézőteret. És tévedésünket bevallani nem szégyen, talán még a szellemi fiatalság jele. Ugyanakkor az ismert szöveg kapcsán a legeslegnagyobb dicséret a dramaturgot és a dramaturgia színházismereti alapjait szolgáltató személyt illeti. Merész vágások, alapos "darabátépítés" eredménye, hogy ez a darab már nem az a darab. Mondhatnám magamnak a tükörbe: "Próféta voltál, szívem...".
A körülmények hozták úgy, talán nem véletlenül, hogy Lacner Kristófot és korát számos, a közelmúltban megjelent nyomtatvány, újranyomás, hasonmás kiadvány és tanulmány elevenítette fel egy évforduló kapcsán. Ezért is reménykedem abban, hogy nem vaksötétbe szól a Kerített Város, hogy általános történeti ismerethiányunknak egy világosabb periódusához kapcsolódik a dráma történeti alapja, hogy részben nyitott kapukat dönget a kettős fallal körülvett város történetének ez a része.
A verses dráma rímei néha valóban telitalálattal csapódnak le a nézőtéren, s az első félóra elteltével a nézők többsége már elfogadja, hogy itt bizony nyugodtan közbe lehet tapsolni, mert mint apró remekművek kezdődnek, játszódnak és fejeződnek be a jelenetek.
A körülmények ismeretében először kell szólnunk az új, multimédiás vetített háttérről, mely számos lehetőséget ad a rendező kezébe, nagystílű és könnyen változó díszletezést tesz lehetővé, és nem gond a jelenetek folyamatos váltása sem. A darabon belüli kommunikációt is befolyásoló technikai lehetőséggel számos formájában él is Szilágyi Tibor, de azt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy nem él vissza vele egyetlen alkalommal sem. (Pedig el tudom képzelni, hogy milyen nagy a kísértés a nagy varázslatra!)
A vetített képek a város szerelmesének és ismerőjének Pluzsik Tamásnak és Horváth Péternek a munkáját dicsérik - nyilván a látványtervező és grafikus munkájával összefonódva. Hosszú távon könnyen elképzelhető, hogy az önmagában drága berendezés hatalmas megtakarítást tesz lehetővé a díszletezés területén, a használata pedig eleddig elképzelhetetlen bravúrokkal hozhatja közelebb egymáshoz a hátteret és az előtérben zajlódó játékot.
Anger Zsoltban szerencsésen találkozik a ma polgára és az egykori Lackner polgármester. Hitelesen vívja meg a szellem és jellem harcát mind Bethlennel, mind Esterházi Miklós herceggel. Nem takargatja életének nagy tragédiáját, házasságát sem. Jól kerül előtérbe benne az az egyszemélyi vezető, akinek erős egyéniségére néha (mindig?) szüksége van, s akit magából egy vezetett csoport mindig "kimunkál és felmutat". A végső kép időbeli átmenete sem bántó, jól megoldott. A játékának enyhe "karcossága" egy ilyen összetett konfliktusban inkább előnyként kommentálható.
Varga Gábor alakításának alapvető jellemzője, hogy 25-30 éves Bethlenje "felnőtt" vagy tíz-tizenöt évet a megoldandó feladathoz. Nem bántó a kissé transzformált koraérett fejedelem-kép. A gondolatisághoz hozzáérett személy dolgai a hangsúlyozott vallási háttér integrációjának végső magyarázata nélkül ugyan, de békésen elférnek a kisváros polgármesterének házában.
A darab egyik, sőt talán leghangsúlyosabb karakterszerepe, a mondanivaló főfolyamába való áthallással Orsolyáé, Lackner feleségéé. Hámori Ildikó biztos érzéssel csap le a karikírozandó motívumokra, szabadon engedi sisteregni a szereplő indulatait, egy pillanatra sem engedi kisiklani az össznépi sejtés igazságát: ahol ez a nő megjelenik, ott valami biztosan történik. Személyében hitelesen ábrázolódik az a próblémakör, melyet az egyén és közösség illetve az egyén és az ideológiák címszó alatt szoktak tárgyalni e kritikánál arra sokkalta hivatottabb könyvek.
Makay Sándor már régen belopta magát a soproni közönség szívébe. Mostani játékát - Gergely mester - figyelve ismerjük fel igazán, hogy a nagy színészek "spontán" alakítási csodáiban mennyi-mennyi tudatosság rejtőzik. A pillanatról-pillanatra megrajzolt és begyakorolt színpadi jelenlét mindennek csak az alapja. Vajon gondolna-e arra valaki, hogy a tudatosan a régi nevükön emlegetett hangszereket hogyan fogadná a közönség, ha Makay nem "játszaná elő" mindegyiket? Nos, még így sem vagyok benne biztos, hogy a fúvósok felsorolását bárki utánamondaná, de a többi hangszer "megszólaltatása" a játékban megbízhatóan "előkerül".
Gergely mester felesége, Borbála szerepében Zolnay Zsuzsát van szerencsénk üdvözölni Sopronban. A szerencse azonban itt sem "magától van". Lehetetlen nem felismerni a híres színésznő játékában a klasszikus szerepjátszás elemeit. A tökéletes szerepismeret és szövegmondás, a gyönyörű orgánum már az első pillanattól elbűvöl. Hogy a művésznő mint bővérű komika emellett harsány kacajra, sok nyíltszínű tapsra ragadtatja a közönséget, az mutatja igazán a klasszikus színjátszás sokszor félreismert valóságos sokszínűségét. Makay-val együtt mutatják be a világot jelentő deszkákon a sokak által irigyelt párkapcsolatnak azt a formáját, melyre tulajdonképpen mindenki vágyik, de amiért csak a legjobb esetekben tesz meg mindent manapság.
Mielőtt azonban a kritikából többkötetes kézikönyv lenne, a szerző kénytelen rövidíteni. Így minden kedvessége ellenére, halkszavúsága miatt megértő fejingatással dicsérni Csonka Hajnalkát, pontos megbízhatósága miatt szeretni Bálint Péter játékát, a Zolnay Zsuzsa cserfes partnereként színrelépő Vlahovics Editet. Örül annak, hogy Johann szerepében Sövegjártó Áron megtalálta a mozgás arányos mennyiségét a fiatal szerelmes hiteles megformálásához, kedvesnek és mulattatónak találta Bregyán Péter tanácsnokát. Sok más mellett szeretné felhívni a figyelmet a nagyszerű szereposztásban sem eltűnő Incze József gyönyörű kiejtésére és az érzelmileg-értelmileg bivalens szerep megalkotására, Zsolnay András kritikus, karikírozó a parodizálás határát néha már súroló Szentbertalany Menyhértjére. Nem feledkezhet meg egy pillanatra sem a politikus karikatúráját és az ezen foglalkozás érzelmeket és az ész határát feszegető határállapotaira figyelemfelhívó, nagyszerű játékkel bemutatkozó Dóczy Péterről, nem utolsósorban megemlítve a két soproni toronyzenész aranyosan megformált figuráját sem.
A telitalálat jelmezekben színre kerülő darab egy kicsit konszonál Németh László immár klasszikus darabjaival, de - érdemként említve - érthetőbben és Sopronra "kihegyezve". Az értékes előadás nagy kérdése, hogy a számunkra minden további nélkül általánosíthatónak és széles körben érvényesnek tűnő dráma megtalálja-e az utat a helyi vonatkozás (és esetleges féltékenység) ellenére más régiók nézőinek a szívéhez. Mi, akik néztük a darabot és szurkoltunk a város szép korszakának általános tanulságokkal bíró történésének hiteles színreviteléért, most azér szorítunk, hogy a Soproni Peetőfi Színház társulata és Thuróczy Katalin színpadéretté avanzsált darabja megfelelő, széleskörű nyilvánosságot kapjon!
Fotó: Pluzsik Tamás
- DI -
2005. november 11., péntek 21:11
|
