Mk 13,33-37 Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!”

A "B" liturgikus év és 2005 adventjének első vasárnapján vagyunk. Mintha csak most írtam volna, pedig idestova 3 éve történt, hogy Márk szűkszavúságáról, lényegretörődéséről beszéltem.Hosszú is, rövid is volt ez a három éves virrasztás.
Mert mindannyian virrasztunk, több-kevesebb éberséggel. Hiába is mondanánk, hogy bár jönne az Úr, vajon ki hinné el, amikor annyira szeretünk élni, amikor úgy tudunk örülni az élet kellemetlenségei között fel-felbukkanó szívmelengető pillanatoknak, akár testi, akár lelki vonatkozása van is örömünknek!
A dolog azonban úgy áll, hogy tetszik-nem tetszik, adventben élünk. Ismételjük az Ószövetség Messiás-várását, várjuk az Urat életünkben és készülünk arra a megmérettetésre, mely Jézus szavai, hitünk tartalma szerint, kérés nélkül is biztosan el fog jönni. Folytatva a példázatot: az idegenbe készülő ember már ránk bízta a vezetést, a ház, a talentumok ránk bízattak. Hiába az új liturgikus év, már az evangéliumból következően is, folytatjuk azt a folyamatot, mely csak a virrasztás végén fejeződik be.
Ülök a computer képernyője előtt, és este felé egyszercsak elfog valamiféle rettenetes fáradtság. Egy pillanat és már majdnem a padlón vagyok. Kinézek a kora sötét, feketébe váltó éjszakájába és keresem azokat a csöppnyi fényeket, amelyek megvígasztalhatnának: nem egyedül virrasztok. Valódi és kényszerközösségben másokkal, akik sok-sok más oknál fogva még ébren vannak. Elárulják a házak ablakaiból kiszűrődő apró fénypászmák, sőt erről árulkodnak a sötét épületek mozgásérzékelői, melyek vakító, átmeneti látszatjelenlétbe borítják ideiglenesen a sötét, alvó otthonokat.
És ez a rossz kiváltotta ál-tartózkodás újabb asszociációkra indít. Kérdéseket fogalmaztat meg velem, magamnak, melyekre ilyenkor mind emberi hangulatból, mind a legteljesebb lét igényéből kiindulva válaszolnom-válaszolnod kell.
Milyen kicsi a világ! Gondolták-e a kora századok keresztényei, hogy az általuk teremtett és időzített szimbólumrendszer is csak mutatis mutandis érvényes még e zsugorodó sárgolyó másik felére is? Nyilván megtalálják a válaszokat, akiket advent nem ilyen körülmények között fogad. A fény ugyanis bennem kél és bennem nyugszik, a gondolatnak csak Arany János-i szárnyalásához kell :
"Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.".
Minden döntésem az öröklét kezdete és valamiképpen a ház urának megérkezése bennem. Belül kell, hogy győzzön az üdvösség napja! Most, esetleg négy hét múlva, egyszer, de mindenképpen még időben.
Programok, sőt operációs rendszerek mindig megjeleníthető részei azok az órák, melyek mérik a földi, az ún. zóna-időt. Ezen belül is a valódit, az elteltet vagy a hátralevőt. Ennek alapján osszuk fel időnket múltra, jelenre és jövőre, s kapcsoljuk hozzá párként kéréseinkben Isten irgalmát, szeretetét és gondoskodó kegyelmét mindenkor, de különösen így, Advent tájékán.
- DI -