Mt 2,1-12 Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Sok szókapcsolat, fogalom-párosítás - minden látszat ellenére - nem ok-oksági, nem következményes, nem függő viszonyt tükröz létében, hanem egyszerűen annak a következménye, hogy a két dolgot sokat emlegettük együtt.
Betlehem már régóta nem az, amit a neve jelent, hanem annál jóval több. Betlehem ma azért az a Betlehem, ami, mert ott született, akit jövendöltek. Maga a jövendölés senkit nem érdekelt. Nem fejlesztették az eldugott porfészket, egy kis falu maradt mindaddig, amíg a próféta jövendölése be nem teljesült, s azóta sem vált metropolisszá. Betlehem másban "nagy". Nem a királyok teszik fejedelmi lakhellyé, nem a bölcsek látogatása és nem is igazán a látottak értékelése teszi oly meghitté és csodálatossá a kis barlangot. Kedves, talán valóságos, de mindenképpen mondanivalóval bíró, szimbolikus tisztelet az olvasott látogatás tartalma.
Vajon eszünkbe jutott-e valaha az az analógia, amit a bölcsek története - többek között - eszünkbe kellett volna, hogy juttasson? Ahogyan a Megváltó ugyanis fizikailag megszületett a júdeai Betlehemben, úgy Jézus újra születik minden megtérőben. Mindenkiben, aki elfogadja őt Megváltójának. Hiába evidens már a megtérés, a megváltozás utáni pillanatban a tény, hogy a keresztény Christophorus, Krisztust hordozó, az izgalom azokban az órákban, években, néha esetleg hosszú, örökkévalóságnak tűnő évtizedekben él igazán, amikor még csak a prófécia, mégpedig a prófécia igazságának csak a lehetősége él az emberen keresztül: "Te Betlehem lehetsz. Te egyáltalán nem vagy kicsiny! Nincs szükséged arra, hogy különböző torzító tükröket, nagyító lencséket tegyél magad és a világ közé. Nem a neontól, nem a hírhedtségedtől leszel Betlehem, hanem, mert benned is születik majd a pásztor, aki rajtad keresztül is a világba lép."
Az ember képes egyedül arra, hogy minden erejével egy illúziónak éljen. A látszatnak, amit a környezet a tartalom helyett kínál. Ez teszi képessé arra, hogy a valóság utánzatában is katarzisra leljen, hogy a harmadik jelzőrendszeren át is felkeltse magában a hamis képzetet, hogy ha átmeneti jelleggel is, de önkényes határt szabjon egy fogalomnak. Vajon Betlehemnek "vége van-e" a 'Betlehem vége' táblánál? Semmiképp, hiszen az idézet az, ami tovább élteti sok milliárd ember egyetlen és igazi lehetőségét: "Te, Betlehem..." .
Nem veszélytelen a "felfedezés", ha meglátjuk Kristófot magunkban, ezt a szomszédunkban annyira népszerű szentet, aki a nehéznél nehezebb helyzetben is vállalta a hordozást. A mai Heródesek - mert szép számmal vannak, csak nem kardot csörgetnek és nem a testet csonkítják - ugyancsak várják a híradást, hogy az információ birtokában megöljék a Lelket.
A próféta bizonyossága és a bölcsek óvatossága legyen mindannyiunkkal, akik vállunkon Krisztussal a folyóba léptünk!
- DI -