Mk 1,29-39 A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Ezt azonnal elmondták Jézusnak. Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város az ajtó elé gyülekezett. Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda. Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. Simon és társai utána mentek, hogy megkeressék. Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki.” S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.

Vajon gondolunk-e valaha arra, hogy Jézus a komplexitásnak, Isten univerzalitásának földi képét vetítette elénk magatartásának összetettségében, amikor - mondjuk - a komplexnek elnevezett városszéli szörmedvények, ember ellen kitalált bevásárlóközpontok valamelyikében próbáljuk megtalálni az irányt? Aligha.

Szószegénységünk egyik legékesebb bizonyítéka, ha ugyanazon (ráadásul idegen) kifejezéssel illetjük a két teljesen különböző dolgot, miközben arra gondolunk, hogy a szó "magyarításában" (összetett, teljességre törekvően bonyolult) az érződik, hogy mennyire másra tartottuk fenn a nyelvhasználatnak ezen mellékágait.
A komplexitás minden ágában fenntartódik a "jog" arra, hogy az összetettség egymás mellé sorakoztatottságán belül kiemelhessünk hangsúlyos dolgokat. Jellemzően minden bonyolultság a saját módján hangsúlyoz, s ha az "árukínálat" már eleve áthághatatlan különbségként emelt falat a két nominális azonosság közé, akkor a hangsúly csak tovább szigetel a két part között.
Amíg az egyik a hirdetés, a reklám nyelvén teszi bizonytalanná még önmagában is az átlagos vásárlót, a másik - mintegy kijátszva végtelen szeretet "adukártyáit" örökérvényű azonosságot közöl, mintát sokszorosíttat a hallgatóval, beszámolási analógiát kínál az úton levőnek.

Jézus úton van, gyógyít, imádkozik és tanít. Eszközt használ szeretetéhez, forrást tár fel és kiszolgáltatja magát. Hiába beszélünk hittitkokról, valóban ember számára megérthetetlen dolgokról, itt az derül ki a Megváltó magatartásából, hogy nincsenek titkai. Gondolkodásának, erőforrásainak és lényegének legfőbb titkairól lebbenti fel a fátylat, a dolgok elképzelhetetlen és alig hihető egyszerűségében lép elénk, hogy elmondja, amit ő a komplexitásról, mégpedig a teljesség komplexitásáról mondani akar. Mi az, amit érdemben bármely kereskedelmi monstrum ehhez hozzá tudna tenni, mi az, amit versenyeztetni tudna ezzel a "kínálattal"?
- DI -