CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2019. április 21., vasárnap, Konrád napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Ágoston Ernő(1889-1957) és Diebold Károly (1896-1969) kiállítása a Lábasházban

A Soproni Múzeum időszaki kiállításai között szerepel a 2006. március 12. - 2006. április 16-ig nyitvatartó tárlat, melyen a két nagyszerű soproni alkotó műveivel ismerkedhet meg a látogató.
A kiállítás legfontosabb üzenete a tanúskodás annak a nagyszerű közegnek a létéről, mely a művészeti élet szűkebb-tágabb résztvevőinek körében alakult ki a II. világháború előtt, s amelyet a városra és országra nézve tragikus változások sem tudtak megállítani. Mindkét művész a ma élő soproniak nagy csoportjának közeli ismerőse, s örömteli a történet és a hozzáállás, melynek segítőkész momentumaiból ez a kiállítás összeállt.


Ágoston Ernő, a soproni festőművész és grafikus a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett, Ferenczy Károly és Réti István tanítványa volt. A főiskola elvégzése után visszatért Sopronba, ahol a második világháború okozta családi tragédiája okozta megszakítás kivételével haláláig élt. A Lahne Intézetben tanított rajzot, a század 20-as, 30-as éveiben részt vett budapesti tárlatokon, 1924-ben elnyerte az állami grafikai nagydíjat, és 1926-ban a Székesfőváros díját.
Tervezett üvegablakokat, falfestményt, 1938-ban a kópházi búcsújáró templomot festette ki. A kiállításon látható festmények és grafikai művek alapján is kijelenthető, hogy a legjelentősebb és legmaradandóbb grafikai munkássága volt. Jól kezelte és naturális képein jó hatással használta a pasztellt és láthatóan arra is törekedett, hogy nagyvonalú, a naturálistól jobban eltávolodó képeket is alkosson. Pedagógiai munkásságára sok mai soproni művész is személyesen emlékszik.


Diebold Károly , a Sárszentmiklóson született, de tíz hónapos korától haláláig Sopronban élő fotóművész kétségtelenül a huszadik század első felének legnagyobb élő soproni fotósa volt. Műegyetemi tanulmányait a család nehéz anyagi helyzete miatt nem tudta befejezni, ezért visszatért Sopronba. Ezen orientáció és tanulmányok "hordaléka" az a műszaki alaposság és műszaki ismeret, mely a fotók gondozásában és az építészet műszaki színvonalú dokumentációjának ehhez a színvonalához kapcsolta.
A gyermekkori szerelem, a fényképezés korán megélhetési forrása lett és a Színház utcai lakás lakójáról rövidesen nem csak a ház lakói tudták (akiket ugyancsak szívesen fotózott), hogy a házban egy fotóművész lakik. Önálló fotoműtermét 1931-ben nyitotta meg. Mindmáig Sopron legnagyobb, törtéeti értékű dokumentarista fotósa, aki azonban mindamellett, hogy az ábrázolás tökéletessége vezette a kora legmagasabb műszaki színvonalán levő fényképezőgépeinek kezelésében, ugyanakkor a művészi kompozíció és az egyéni látásmód csaknem utolérhetetlen mestere. A II. világháború után a soproni egyetemen vezette a fotó-laboratóriumot. A soproni műemléki és várostörténeti-idegenforgalmi kiadványokat csaknem kivétel nélkül korában az ő munkái díszítették.


A soproni kiállításának történeti előzetese volt a HAP galériában ez év januárjában látható Diebold kiállítás.
Az alkotóra talán jellemző, hogy valószínűleg hagyatékában (melyből ugyancsak keveset hasznosíthatott a mai soproni fotós-társadalom) található az a személyes jegyzetfüzet, melyben irigyelnivalóan (és követendően!) leírja, hogy Sopron minden egyes műemlékét mely évszak melyik napján, milyen időpontban érdemes (kell) fotózni. Ehhez a műszaki ember pontossága és a Sopront szerető, a szépet bemutató művész szeme egyaránt szükségeltetett. A soproni lokálpatrióták e két művészben olyan példaképekre lelhetnek a Lábasház-beli kiállítás kapcsán is, mely megindíthatja, inspirálhatja őket a helye városszeretet ugyancsak göröngyössé tett útján.
- DI -



2006. március 17., péntek 15:43


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület