|
Három kiállítás tavasz előtt
A Körmendi Galéria soproni, Templom utcai kiállítótermében március 11-én nyitotta meg Csák Máté építész Koppány Attila festőművész, Ézsiás István szobrászművész és Széles Judit textilművész kiállítását. A tárlatok április 12-ig tekinthetők meg, ingyenesen, hétfő kivételével 10-17 óráig, kedden 14-17 óráig.
A kapuszín jobb oldalán levő földszinti kiállítóhelyiség Koppány Attila akrilfestményeinek birodalma. A nagyon harsogó színvilág talán pezsdítőleg hat a tavaszi fáradtságban odavergődő, a napfény hiányában immár három hónapja depresszióval küszködő látogatóra. A standard formai megoldások ismétlődése ma már nélkülözhetetlen kelléke az egyéniség festői birtoklásának. Persze egyáltalán nem olyan nagyságrendű "felfedezésekről" van szó, mint - mondjuk - a reneszánsz háttér és tájábrázolásáról, senki nem fedezte fel a háromdimenziós térábrázolás új lehetőségét, még a négydimenziósat sem, de ma már a nyugdíjjogosultság igénylőpapírján is a művészeknél talán az az első kérdés: "No, és mit újított?" A lexikon címszavai mellé is alig fér be más valami, minthogy az alkotó milyen új szimbólumrendszerrel nehezítette a környezete és a művészettörténész életét, éjszakáit?
Koppány Attilának a masszív, hajlított, először fekete, majd más markáns, tagoló színű szerkezeti elemeket mintázó alakzatai azok, amelyek szabdalják a teret, ezáltal hozva létre azokat a félre nem érthető kompozíciókat, melyekre már különösebb túlmagyarázás nélkül is ráaggatható a cím.
Szín és stílus nagyon egymásra talált az itt látható képeken. Amennyire nem látható az a fajta igyekezet, hogy a színek visszafogottságában teremtsen harmóniát az alkotó, úgy nem lehet a finom megoldásokkal vádolni a festőművészt az inkább mellbevágó, semmint szájbarágós kompozíciók láttán.
Akaratlanul is végigpörgetheti a látogató magában a művészettörténet korszakait, hogy meglássa, a standard képi elemek alkalmazásának minden korban megvoltak a maguk nehézségei. Egy művész nagyságát az is eldönthette éppen, hogy mennyire nem kövültek a standarddá vált megoldások manírrá. Talán az alkotások momentumai közül, amikor a mesterség alaplehetőségeit a festő már biztosan birtokolta, ez a kritérium bizonyult a legnagyobb erőfeszítést kiváltó, vagy a zsenialitásban virtuózan új harmóniát találó folyamat leghangsúlyosabb elemének.
A pincehelyiségben Ézsiás István szobrászművész relief-jei, térelemei, hommage-ai, tükörképei, vertikális és horizontális térformái láthatók.
A tárgyak anyagát látva, azok félreérthetetlen humoros és kritikus élét félretéve óhatatlanul is az foglalkoztatja a látogatót, hogy milyen perc-művészet kellékei, milyen perc-mondanivalók hordozói azok a művek, melyek legfeljebb egy lakótelepi kockalakónak lehetnek művészeti tárgyak, de a családi ház lakója azok anyagszerűségében sokszor a lecsiszolt sublótra, rosszabb esetben esetleg másra is asszociál. Vajon nem a művész megosztani vágyott bizonytalansága hatol át az anyag értéktelen matériáján, múlandó és esetleges minőségén? Létezik-e még az alkotóban az a - legalábbis kifelé megnyilvánuló - biztosnak látszó tudat, hogy érték az értéket vonzza és megkívánja?
Kompozíciós ujjgyakorlatok, elsősorban stílusfigyelő tanulmányok elsősorban ezek az egyébként jól megkomponált formák, melyek - reméljük - egyszer lehetőséget kapnak a maradandó érték-képviseletre.
A kapuszín másik oldalán Széles Judit textilművész kiállítását tekintheti meg az tavasz-elői látogató. A "több lábon álló" textilművész patchwork (foltvarrásos) munkái kompozícióban és hangulatban egyaránt egy jól körvonalazható népi világ ihletésében születtek, de a művésznő munkáiban felfedezhető a kikacsintás a történeti visszatekintés vagy a textiles montázs irányában. Tiszta és jól értelmezhető, erősen értékcentrikus művészet Széles Judité, és ha már annyiszor nem tettük volna meg, szívesen újra elzengenénk a magyar textilművészet dicséretét.
Érezhetően a hideg környezet és téli utószezon "bemelegítő" tárlatai azok, melyeket a Körmendi Galéria most elénk tár. Talán a látogató kis szürke agysejtjeit - mint Poirot-éit - megmozgatják a látottak, ráhangolják arra az értékképviseletre, mely nemcsak az alkotók, kiállítók, galériatulajdonosok, de a legegyszerűbb tárlatlátogatónál is megkívántatnak, minden "holtszezon", minden téli szünet ellenére.
- DI -
2006. március 23., csütörtök 18:24
|
