|
|
|
Sportcentrum |
|
Eszik a hal
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen
túlmenően, ha valamelyik kedves horgász társnak lenne mondanivalója
nyugodtan keressen meg emailen és szívesen megjelentetjük írását vagy
fényképét illetve mindkettőt. Segítsetek kedves horgásztársak
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
JÚLIUSI HORGÁSZ HÍREK
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN
KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDOM ENGEDI.
JÚLIUS HAVI
LEGNAGYOBBAK
HARCSA
Tekintélyes harcsa esett horoggal zsákmányul, ami nagyságát tekintve
az örök ranglista ötödik helyezettje. Az óriást a Fonyódi-árokban
késztette megadásra Visnyei Zoltán kaposvári horgász. Április 21-én
reggel negyed hétkor csukázáshoz készülődött társával és 10 cm-es
vörösszárnyút tett a 20-as fonott zsinóron levő hármas horgára. A
kapás másfél m-es! Vízben történt és jó másfél óráig tartott a
fárasztás. A két barát egymást váltva fárasztotta a nagy halat és a
végén vágóhorog hiányában szájba nyúlva az alsó állkapcsot megragadva
vonszolták szárazra. A mérleg 90,15 kg-ot mutatott, a hossza 227 cm
volt. Szuper élmény lehetett!
PONTY
Drávai János április 16-án a kutasi víztározóban horgászott 0,35-ös
zsinórral és piros vaníliás pufi volt a csali. A maszatoló kapás
délután fél háromkor ingerelte bevágásra és igen csak meglepődött,
amikor erős ellenállás jelezte a vendég termetét. 20 percig
fárasztották egymást, de a 16 kg-os (70/84 cm) ponty fáradt el jobban
és befejezte földi úszkálását.
CSUKA
Fülöp Norbert szigetvári horgász április 4-én délelőtt a szentlászlói
Horgásztanya Kemping Kft horgásztaván kísértette szerencséjét. Amint
az eredmény mutatja, nem is hiába. Ezen a nevezetes napon a 0,30-as
zsinórra kötött villantó csapta be a csukát reggel fél nyolckor és nem
adta könnyen a pikkelyét, nem is akarta megmutatni magát a kíváncsi
leskelődőknek. A feltűnően nagy fejű csukesz a pipáltatásra olyan
fáradt lett, hogy már felfeküdt a vízre, hadd gyönyörködjenek végre
benne. A hal 11,50 kg volt (105/54 cm), amely méretek még egy
felettébb formás fehér népnek is a tiszteletére válnának.
BALIN
Orbán Ferenc Attila oroszlányi horgász az oroszlányi erőmű hűtőtavában
április másodikán délután öt órakor kezdett blinkerezni a szép
rablások ihletésére. A 0,25-ös zsinórjára nagyméretű támolygó kanalat
kötött. Alig öt percig fürdette a villantóját, amikor a balin jogos
felháborodásában rácsapott a nem éppen kellemes falatra. Meglepően
hamar megadta magát az 5,80 kg-os balin (67/46 cm). Utána szegény hal
meg is bánta jószívűségét, de már hiába tátogta el tévedését, nem
figyeltek rá.
MÁRNA
Tisza István budapesti horgász azon szerencsés horgászok közé
tartozik, aki három nappal horgászengedélye kézhezvétele után már
rekordlistás márnát fogott a Duna budapesti szakaszán. A 0,40-es
zsinórra sajt csalit tett és ezzel tévesztette meg az éhes márnát.
Vacsora időben, háromnegyed hatkor történt a csak remélt húzás és egy
negyed óra múlva a márna elbúcsúzott nem túl tiszta életterétől. A
kezdő horgász a 3,10 kg-os (56/38 cm) márnával végleg beoltódott és
ajánlhatjuk neki, hogy lottózással is érdemes lenne megpróbálkoznia.
Annyira meglepődött az újdonsült horgász, hogy a nevezetes halról nem
készült fénykép!?
ETETŐKOSÁRRAL MÁSKÉPP
Szarka László cikkében bemutatja, hogy milyen jótékony hatással volt a
versenyhorgászat a fenekező sporthorgászok eredményes módszerének
kifejlesztésére is.
Az angolok nagyon magas szintre emelték a versenyhorgászatot és nem
ritka, hogy a kifogott halat kíméletesen visszaengedik a vízbe. A
módszerek viszonylag gyorsan fejlődnek, nagy a kísérletező kedv, hogy
megpróbáljanak mindig egy kicsit legalább a többiek előtt járni a
halak becsapásában, az eredményesebb halfogásban. Az etetőkosaras
módszert kitalálók is eredményesebbnek bizonyultak a többségnél,
sorban nyerték a versenyeket és egy szezonban több száz kilónyi
pontyot is kiemeltek a vízből.
Mi is a módszer lényege? Hát először is olyan nagyon forradalmi ma már
nem létezik. Mindenesetre vegyünk egy mai kor szerinti finom
készséget. Egy távdobó kosarat kissé át kell alakítani úgy, hogy a
csepp formájú kosár végéből az ólmot el kell távolítani és huzal ólom
formájában át kell helyezni két egymás melletti bordára. Ezzel a
kosárral is természetesen ugyanolyan jól lehet dobni mint az
eredetivel, viszont mindig ugyanabban a helyzetben fog a fenéken
megülni. Ezáltal az etetőanyagnak ugyanazon oldala mindig felfelé fog
állni a talajtól, tehát ha a horgot belehelyezzük az etető anyagba,
azt a pontyok mindig be tudják kajálni. Az átalakításhoz tartozik a
kosár begumizása, aminek titkára a következő számban visszatér a
szerző. Addig is segítségül szolgálnak talán a képek. Próbálják
ki!
TÁVOLI VIZEKEN
AHOGY HEMINGWAY MEGÍRTA
Mauriciusban az elmúlt év november 26-án Hans Scheithauer Úgy
érezhette magát, mint anno Hemingway hallhatatlan alakja Az öreg
halász és a tenger című művében.
A Marlin kupára készülve egy kölcsön csónakból különböző csalikat
tesztelt. Déltájban egy hal szinte kitépte 130-as zsinórját az
orsóból. Több órás küzdelem után a hal kiszenvedett a mélységben.
Újabb órákba tartott, míg a víz tetejére tudta vonszolni a halat és
ekkor megdöbbenve látta, hogy egy tigris cápa részben a csontvázig
letépte a marlin húsát.A képen látható maradék még mindig 370 kg-ot
nyomott. Ha épen került volna szárazra világrekord lehetett volna.
GRÖNLANDI CÁPA HORGÁSZ
Peter Steensen számol be tébolyult kalandjáról a grönlandi cápákkal.
Horgász helyét a hírtelen nagy fagy miatt helikopter helyett kutyás
szánon tudta csak elérni. A felszerelés különlegesen erős, hiszen
mázsán felüli halaknak kell megfelelnie. A horgász kísérő
jégcsákánnyal vágott léket. A 12/0 horogra másfél kilós fókahús került
csalinak és az ólom is egy kilogramm, hiszen 600 m mélyre kell
leereszteni. 7 perc alatt ér le a csali a kívánt mélységbe és további
másfél óra múlva jön az első kapás, de negyed órai fárasztás után
lemarad a hal. Megint egy órát kell várni a következő kapásra.
Kutyaszánon ülve folyik a fárasztás és vágóhoroggal rántják a jégre a
278 cm hosszú és 108 kg-os grönlandi cápát. Ezután még egy 148 kg-osat
is a jégre kényszerítenek.
A kísérő szerint sokkal nagyobb példányok is léteznek. Egy hatalmasban
egyszer egy 80 kg-os fókát találtak emésztetlenül. A méreteit csak
saccolni tudták, 7-8 m hosszú és 700-800 kg lehetett.
A FÉRJ BŰNE?
Legtöbbször meglepetést vált ki, ha a nő elkíséri pontyozásra a
barátját vagy a férjét (mikor nagyobb a csodálkozás?).Susanne Reich
férje eleinte a közeli vizeken horgászott. Az asszony ekkor eleséggel
felszerelte férjét és néha gibicelt neki. Egy idő után azonban a
kalandvágyó férj a franciaországi vizekre vágyott és a feleségnek
döntenie kellet vagy egyedül elengedi a férjét és egyedül szomorkodhat
otthon vagy a férjével megy. Persze hogy a férjével ment! (nehogy
másik nő legyen a dologban?)
St. Cassien taván egy csodálatos őszi napon a férj eltávozott és
feleségére hagyta a botokat. Az idő esősre fordult és az asszony a
sátorba vonult olvasni. Egyszer csak csipogást hallott és odarohanva a
jelzést adó bothoz bevágott és fárasztani kezdte a halat, ahogy
férjétől látta. A visszatérő férjének nem is adta át a botot, hanem
térdig a vízbe gázolva maga szákolta meg a szép pontyot. Ezután persze
beleszeretett a horgászatba és fokozatosan nagyszerű horgásszá
vált.
HARCSA ÉS LAZAC ÚJRA AZ ELBÁN
Werner Steffens professzor számol be a két halfaj újra honosodásáról.
A harcsa az Elba középső szakaszáról a '80-as években eltűnt a zavarás
és a vízminőség romlás miatt. 1989 óta jelentősen javult a kérdéses
szakasz biológiai feltétel rendszere és megteremtődött a feltétele a
harcsa újrahonosításának. 1992-ben történtek az első telepítések a 185
és 275 folyam kilométerek között, amikor 1100 db és holtágakba 840 db
egyenként 2,8 kg átlagsúlyú halat helyeztek ki. Már 1993-ban
megfigyelhető volt harcsa ivadék, tehát szaporodtak.
Az Atlanti óceáni lazac híres vándor. Valamikor a közép európai
folyókban is előfordult, méghozzá számottevő gazdasági jelentőséggel.
A környezet romlása miatt a lazac az Elbából teljesen eltűnt 50 évvel
ezelőtt. 1993-ban egy munkacsoport tervet dolgozott ki a lazac
újratelepítésére. 1994 és 1997 között lazac ikrát keltettek
Németországban, összesen 1650000 db-ot. Az ivadék kihelyezések
1995-ben kezdődtek. A munkát siker koronázta és 1996-ban már 15-20
cm-es lazacok úszkáltak a folyóban. 1998-ban már feljegyeztek egy 2,6
kg-os tejes lazac felvonulását. Októberben már megfigyeltek ívásra
érkező ikrásokat is, amelyek átlagosan 2,7 kg-osak voltak, de a
legnagyobb a 6 kg-ot is elérte.
A továbbiakban biztosítani kell a vízlépcsőkön a feljutást az ívó
helyekre. Ez az Elbai lazac 2000 program keretében folyik.
1999. jĂşlius 14., szerda 00:00
|
|
|
|
