|
Mi1más |
|
Rúzsa Magdi
beengedtetett Magyarországra
Szombat este egy sugárzóan tehetséges, húszéves lány a nézők
szavazatainak köszönhetően megnyert egy televíziós vetélkedőt. Lesz
berendezett lakása, új autója, elkészül egy lemez a dalaival. Látszólag
ennyi történt - egy normális korban vagy egy rendesen működő országban
ez a hír nem itt, csupán a kulturális rovat mínuszosai között jelenne
meg.
A győztes, Rúzsa Magdolna ugyanis vízummal jött Magyarországra. Ha a
TV2 egy esztendővel ezelőtt nem dönt úgy, hogy a Megasztár elnevezésű
zenei tehetségkutató műsorába engedi jelentkezni a határon túl élő
magyarokat is, a mostani győztes szombat este csak egy tévénéző lett
volna a sok közül. Egy munka nélküli szülésznő, aki a reklámszünetben
talán elábrándozik azon, hogy milyen is lehet tizenkétezer ember előtt
énekelni, de aztán gyorsan el is felejti az egészet, hiszen új hét jön,
munkahelyet kell találni, szerbül kell beszélni, boldogulni valahogyan.
Ha a kereskedelmi televízió - talán a harmadik évadját kezdő műsor
elsekélyedésétől való félelmében - nem dönt a nyitás mellett, mi, nézők
szegényebbek lettünk volna jó néhány katarzissal. Aki látta-hallotta
Magdit énekelni, tudja, miről beszélek: amikor belekezd egy dalba,
lúdbőrös lesz az ember háta, és megértünk valamit a megérthetetlenből.
Fotó: hotdog.hu
A törékeny kishegyesi lány nagy fölénnyel győzött Varga Ferenc
ellenében. Sok tízezer ember szánt rá szavazatonként százvalahány
forint plusz áfát, hogy győzelemre segítse. Nem az számított, hogy hol
született és milyen állampolgár jelenleg, hanem a tehetségét és a
teljesítményét értékelték. Végre normálisan működtek a dolgok - mert
most az a másik Ferenc nem mondta, hogy határon túli magyarként Magdi
elveszi az anyaországi énekesek elől a (nyeremény) lakást-autót, és azt
sem hirdették óriásplakáton, hogy ha rá szavaznak, húszezer szerb
dalnok özönlik majd Magyarországra. Most nincs kampányidőszak, ezért az
a másik Ferenc is eljött a sportarénába, normális emberként végignézte
a produkciót, és az eredményhirdetéskor - amikor szinte felrobbant a
csarnok - felállva megtapsolta a határon túli magyart. Azt a magyar
lányt, aki - többek közt neki köszönhetően - csak vízummal jöhet
Magyarországra.
Rúzsa Magdolna (média)történelmet írt Magyarországon. És vajon hány
hozzá hasonló zenei talentum ült szombat este sóvárogva a képernyők
előtt szerte a Kárpát-medencében csak azért, mert ők nem hallottak
idejében a lehetőségről, vagy éppen nem volt pénzük
útlevélre-vonatjegyre, amivel felutazhattak volna Budapestre? És hány
jobb sorsra érdemes tehetség kallódik el más művészeti ágakban, a
sportban, a tudományban csak azért, mert a történelem és a körülmények
így alakultak a világnak ezen a szegletén? Hány lehetőséget szalasztunk
el így, hogy okosabb, erősebb, sikeresebb legyen a nemzetünk, és
engedjük, hogy munka nélküli szülésznők, megkeseredett, "lehettem
volna, ha..." emberek legyenek azokból, akik nagy dolgokra volnának
hivatottak?
Szombat este visszazökkent egy kicsit a régóta kibillent világ. Talán
elindult valami, amivel tizenhat esztendeje nem sikerült a politikának
érdemben foglalkoznia. Győzött egy tehetséges, hús-vér ember ebben a
műanyag, mesterkélt, lobbiérdekektől vezérelt világban. Ősztől egy
másik területen is változik a világ: a magyar jégkorongbajnokságban
elindul a Csíkszeredai Sportklub együttese. A földrajzból gyengék
kedvéért leírom, hogy egy "román" csapatról van szó.
Hajrá, Rúzsa Magdi, hajrá, Sportklub!
Forrás: www.erdely.ma
Rúzsa Magdolna:
"Kishegyesen élek, Szabadkához közel van, körülbelül hat-hétezren
laknak itt. Nekem kezdetben a zene menekülés volt. Tehát ha valami
történt, akkor csak bekapcsoltam a zenét, és tomboltam. Szeretnék
valami maradandót alkotni majd egy nap, hogy ha meghalok, vagy bármi
történik velem, az emberek ne felejtsenek el. Ki tudja? Lehet, hogy
valamikor énekeltem a színpadon, és egy fiú és egy lány éppen akkor
ismerkedtek össze, mondjuk egy lassú dalom miatt. És akkor már
valamilyen szinten beloptam magam az életükbe, és ez nagyon jó érzés!"
2006. május 23., kedd 18:38
|
|
|
