CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 1., csütörtök, Elza napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Beszéd életről és halálról

Mk 4,35-41 Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!'' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?'' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!'' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?'' Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?''

Könnyű lenne elintézni a történteket azzal, hogy az egész pánik vihar volt egy kanál vízben. A szereplők azonban a körülményeket jól ismerő, edzett halászemberek, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól.
A történetnek nyilván több tanulsága is van. A legtöbbet hangoztatott valahogyan így hangzik: Jézus ura az elemeknek is. Ez a megfogalmazás kiegészíhető még több részlettel, azonban az egész lecsendesítés elbeszélését átfogni nehéz, mert benne kellene lennie a magyarázatban az Isten és az ember lényegének.
Nem kihagyható dimenziója az eseményeknek, és ezzel életünk eseményeinek sem, hogy viharok vannak, és mindig van olyan szereplője a viharnak, amely erősebbnek látszik nálunk. Ilyenkor mi a halálról kezdünk el beszélni (mini és talán képzelt halálainkról és a végsőről, az elkerülhetetlenről). Akár nyíltan, a kétségbeesés szavaival, úgy, ahogyan azt emberi természetünk dktálja, ahogyan - mondjuk - az Iván Iljics haálában leírták, ahogyan folyamatában tanítják (vagy nem tanítják). Egyszóval végigjárjuk emberi természetünk, élettani folyamataink és pszichénk kényszerösvényét.
A végső reménytelenség-kísértés ellen küzdve sok módon tartjuk esetleg távol magunkat a valóságtól. Hallgatunk, egy elzárt világba menekülünk vagy éppen túlbeszéljük saját gondolatainkat, bele-beleszúrva egy-egy ráfoghatatlan kérdést, egy égő szemmel kísért válaszlehetőséget, amire válaszolni nem szabad, mert csak így tisztázódik, hol is tart éppen a vihar?
Ebbe a szörnyűséges kavargásba lép bele, szétválasztva a lényeget takaró bizonytalanságokat Jézus, és Ő az életről beszél.

A hivatásos prédikátor nyilván nem hagyná ki homíliájában a lehetőséget, hogy közben rámutasson: Jézust kérték és hívták és Ő jött. Vártak Tőle és Ő "teljesítette" a remélt elvárásokat.

Így alakul ki lassan a végeredmény: a szelek megjelennek és a végső vihar is valamikor eljön, Jézus közelebb lesz, mintsem gondolnánk, és parancsol az elemeknek, a testnek és talán annak is, amit-akit eddig nem láttunk. Akkor nagy csendesség lesz, és ránk szól: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" És akkor értjük meg majd igazán, hogy milyen jól tudtuk, hogy kinek hittünk.
- DI -



2006. június 23., péntek 19:31


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület