Kékfrankos varázsital Szent Iván napján

A nyári napfordulón mi is bevetettük magunkat a „varázserejű” borok kóstolójába.

Nem bántuk meg.

Hogy a nyári napforduló hat-e a borok ízére, vagy esetleg fordítva működik a dolog arról megoszlottak a vélemények a Kékfrankosok éjszakáján. Egy biztos: a sok felfedezésre váró élmény között újból bebizonyosodott, hogy a soproni borok kiválóan illenek ünnepekhez, közösségi együttléthez, barátkozáshoz, beszélgetéshez, muzsikához és táncos mulattsághoz.

Több helyszín adott teret mindezek bebizonyításához. Ugyan volt néhány megrögzött, akit a kánikula megtévesztett, és a Széchenyi téren csak a fagyira koncentrált, de a nemes borok, a környékbeli éttermek különleges gonddal összeállított ételkínálata, a kóstoló standok jelenléte végül is megtették hatásukat.

Sajnos a bor és finom étkek hatását fokozandó, vagy inkább tudatosító előadást a Perkovátz-ház teraszán folyamatosan enyhe morajlás nyomta el. Miközben arra gondoltunk, hogy a hangosítást már rég kitalálták, mi több hasonló rendezvényeken többen sikeresen is alkalmazták, azt is megállapítottuk, hogy a finom étkek és a varázserővel ható Kékfrankos élvezetét ez a legkevésbé sem befolyásolta. Szóval a Szent Iván napi bor és hangulat együtt hatott.

Olyannyira, hogy a Széchényi szobor előtt minket már arról is meggyőztek, hogy bor és csokoládé együttkóstolva fenségesen kiegészítik egymást.

Bár a meggyőzésben lehetett némi hatása a végigkóstolt boroknak is, de végül is erről szólt ez a nap, vagy úgy is fogalmazhatnánk: a bor jegyében a kör bezárult.

A nemes borokhoz különleges, kézműves, Toscanából érkezett csokoládét, az „Amedei” csokoládé után kecskesajtot is lehetett kóstolni, és mindezek mellett a ,,Pendelyesek” is hozzátettek a parázs hangulathoz, hogy aztán a világosságot adó, az elevenséget, egészséget, termékenységet és szerelmet, a napot jelképező tűz átugrásával emelkedjék a hangulat tetőfokára.

Hangulatidéző képriport

A szervező, Riegler Zsolt varázsitallal

TÉ