CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. november 29., kedd, Taksony napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Soproni Ünnepi Hetek  

A ,,színházalapító" Mikó István Sopronban
,,Ha megkérdezik, hogy mindabból, amivel eddig foglalkoztam, mit választanék a legszívesebben, akkor a válaszom: a színészetet."

A Soproni Ünnepi Hetek alatt a Kölcsönkért kastély soproni bemutatóján láthatták viszont a soproniak Mikó Istvánt, a ,,színházalapítót”, akinek színrelépését Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez menni zenés vígjátékékában a közönség újból tapssal köszöntötte. A hozzáértők azt mondják, minden előadás közönségének külön egyénisége és lelke van. A soproni közönség érezhetően ezúttal örült a viszontlátásnak.
- Művész Úr! Milyen érzés Sopronban játszani?
- Megszokott, és jó érzés, bár az elmenetelem óta már többször jártam Sopronban.


- ,,Az elválás” hagyott nyomokat Önben?
- Az élet megy tovább. Nyilván az ember mérlegeli a helyzetet, átgondolja dolgait, és meghozza a döntéseit. Én is ezt tettem.

- A szólás szerint, amikor becsukódik egy ablak, akkor, valahol kinyílik egy ajtó. Ön előtt, akkor, amikor távozott Sopronból milyen ajtó nyílott ki?
- Előttem minden ajtó mindig is nyitott volt, és hála a jó Istennek soha egyetlen ajtó sem zárult be előttem. Folyamatosan játszom, elsősorban színészként és rendezőként tevékenykedem, és ez jó.
Ha megkérdezik, hogy mindabból, amivel eddig foglalkoztam, mit választanék a legszívesebben, akkor a válaszom. a színészetet. Mindig is a színészet volt az életcélom. Úgy érzem, hogy ezt be is tudtam teljesíteni, és remélem, hogy még néhány évtizedem van erre.

Jelenleg öt-hat színházban 10-13 darabban játszom folyamatosan: Szolnokon, a Budapesti Operettszínházban, a Madách Színházban, a Turay Ida Színházban, az IBS Színpadon


Fotó: port.hu

- Sok személyes emléke köti Sopronhoz. Ilyenkor ezek felelevenednek?
- Tele van Sopron azokkal olyan helyekkel, amelyekhez mind kötnek emlékek. Nyilván a színház is egy ilyen hely, a régi kollégák igazán kedvesek, nagy örömmel várnak, ilyenkor beszélgetünk, és felelevenítjük emlékeinket. Jó találkozni a helyi közönséggel, és bizony sok olyan vendéglő van, amelyek törzshelyként szolgáltak nekem arra, hogy ott az evészetet gyakorolhassam. Ezeken a helyeken mind nagy szeretettel fogadnak.

- A soproni Petőfi Színház jubileumi előadása október 14-én és 15-én Neil Simon: Furcsa pár darabja lesz. Ön rendezi, és főszerepet játszik benne. ,,A színházalapító” hogyan fogadta, hogy a 15. évfordulón ebben a kettős minőségében együtt ünnepelhet itt Sopronban?
- Nem az én ötletem volt. A Pro Kultúra menedzsmentjének, és a Turay Ida Színháznak közös ötelete lehet, hiszen Darvasi Ilona igazgató jó kapcsolatot épített ki a soproni színházzal. Örülök neki.

Egy ember életében 15 év nagyon sok, egy színház életében, pedig nagyon kevés. Az én életemben a Sopronban eltöltött tizenvalahány év soknak számít. A soproni színház egy régi színház. Megvan a maga történelme, a múltjához képest az utóbbi 15 év nem hosszú idő. Ugyanakkor a felújított és gyakorlatilag önálló társulattal rendelkező soproni Petőfi Színház életében az eltelt 15 év mégis jelentős.

- A soproni Petőfi Színház ,,Örökös tag”-szavazatai gyűlnek-gyűlnek. A listán természetesen Ön is szerepel. Azt beszélik, hogy a listát Ön vezeti. Mit szól ehhez?
- Majd, ha eldőlt a kérdés, akkor…

Amúgy úgy gondolom, hogy ez egy olyanfajta megbecsülést jelent, amely a színház 15 éve alatti munkára vonatkozik…
A közönség szavaz, és mivel ez a közönség megbecsülését jelenti, akkor ezt én a legfontosabb elismerésnek tartom. A színésznek annál nagyobb örömöt semmi sem okoz, mint, amikor a közönség részéről kap elismerést. Ez azt jelenti, hogy nem volt hiábavaló az, amit tett.

Az ország különböző vidékein, több színházban, sok évet töltöttem el. Nem csak a soproni önálló színházat, de a Kaláka együttest, a kisvárdai Várszínházat is én alapítottam, de az igazi elismerést mindig az jelenti, amikor az – bármilyen formában – a közönségtől jön. Ennek üzenete, hogy nem volt hiábavaló az adott helyen eltöltött idő.

- Ha egy sorrendet kellene felállítania arról, hogy mi a legfontosabb Mikó István életében, akkor hogyan kezdődne ez a sor?
- Nehéz különválasztani a magánélettől a szakmai életet. Nálam ez mindig is egy volt. Ezért fontosnak tartom, hogy szeretteim és jómagam jó egészségben tehessük a dolgunkat. Ez tényleg nagyon fontos.
De ezen túl annál fontosabbat mégsem tudok elképzelni egy ember életében, mint hogy az csinálja, azzal foglalkozzon, amit szeret. Én ebből a szempontból szerencsés embernek tartom magam, mert bármilyen helyzet is adódott az életemben, mindig azt csinálhattam, amit szeretek. Ez a színház, a színjátszás.

T.É.



2006. jĂşlius 08., szombat 01:06


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület