Mk 6,1-6 Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: ,,Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?'' És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: ,,Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonságában és a házában.'' Nem is tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk téve. És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.

A 'honnan' kérdőszó sokat elárul. Utalhat arra, hogy Jézust környezete - magának a környezetnek a véleménye szerint - nem "jogosította" arra, hogy kiváljék belőle. Ez a rész még emberileg is könnyebben lezárható; a történet manapság sem ritka, még abban a világban sem, melynek csaknem végső eszköztámogatott célja kiszűrni a zseniket, lehetőség szerint már genetikailag, de mindenképpen már pólyás korukban.
Az igazi kérdést az jelenti - a végeredményre vajmi kevés hatással -, hogy az érthetetlen-e a környezetnek, hogy magán Jézuson nem láttak korábban prófétai jeleket, és most itt van - mit kezdjenek Vele és magukkal?
Álljunk meg csak egy pillanatra! Mikor kellett volna látszódnia Jézuson az Istenfiúság valóságának? Kérdezzük ezt mi, így kiprovokálva, amikor még két teológus is (össze) különbözik abban, hogy a megváltói tudat fokozatosan vagy hirtelen alakult-e ki (vagy ab ovo megvolt?) Jézusban, az emberben. Ilyenkor nekünk is el kell gondolkodnunk!
No nem azon, hogy melyiküknek is van igaza, hanem azon, hogy a mi hitünk vajon min alapszik? Intellektuális,- valódi vagy áltényekkel - ingatható belátáson, isteni kegyelmen, netán önszuggeszción? Mert minden időben, de különösen a huszadik század kezdete óta sorozatban jelennek meg azok, akik néha egészen másképpen interpretálják az evangéliumból leszűrhető tényeket. És az ember, aki szeret képekben rögzíteni, ki nem állhatja, ha valaki ezeket a kialakult képeket csak úgy kezdi átpingálni (gondoljunk csak a Karácsonyra!), de gondolhatunk az apokrifek körül kialakuló, vagy a teljesen mesterségesen (immár többszörös, úgymond irodalmilag) keltett hisztériára is.
Mit feleljünk erre? Alaposan meg kell gondolnunk, hiszen magának Jézusnak sem volt hathatós "ellenszere" a háta mögött suttogókra. Felelni szóban talán nem is kötelességünk, más, harcos vallások megfélemlítő eszköztára pedig nagyon nem illik az ú.n. valódi keresztény kultúrkörbe. Ami kötelességünk, az mindennek a gerjesztett szellemi viharnak a felhasználása annak érdekében, hogy a végsőként megcélzott állapotot elérjük, mert eszközzé alakítható mnden ilyen természetű konfliktus!
Akik már jártak gyors sodrású hegyi patakok árterein, azok ismerik igazán azokat a semmihez sem hasonlítható alakú és simaságú köveket, melyek úgy bele tudnak simulni a kezünkbe, hogy onnan ki sem kívánkoznak. A folyó és a víz tulajdonképpen romboló hatásaként, melyek már a latin szerint is úgy le tudják koptatni a követ!
Gondoljunk az élet sodrására, mely bennünket is úgy le tud csiszolni, hogy éppen a megfelelő alakkal és léttel, az egzisztencia mindig hiányolt, de a kellő pillanatban meglelt minimumával tudjunk belesimulni Isten kezébe!
- DI -