Utolsó tollvonás
VOLT Fesztivál 2006
2006. július 9., szombat

A fesztivál utolsó napján igazi kavalkádnak lehettünk szemtanúi: zúzós rockzenék, pörgős technoparty, angol pontosságú zenekarok, de mindenekelőtt rég nem látott ismerősök. Áramló beszámolónk.

Hej, Sopron-Sopron, sáros Sopron!
Már a buszon álldogálva lehet sejteni, hogy a mai nap elég sok látogató lesz kinn a VOLT Fesztiválon. A 12-es busz már az Erzsébet utcában zsúfolásig megtelik, az állomáson pedig mindhárom ajtón szállnak fel. A busz nem csuklós, hanem a kisebbik fajta - de Sopronban már nem kell semmin sem meglepődni. A vasárnap délután Budapest felé tartó IC-re szombaton elfogytak a másodosztályú jegyek (pedig a MÁV sejthette volna, hogy sokan fognak hazautazni), az éjféltől hajnali négyig a fesztiválra járó éjjeli busz csütörtök éjjel hamarabb indult, péntek éjjel pedig nem is találtuk a megállóban az indulási időpontban. Arról a taxisról, aki pénteken megpróbált 200 Ft-tal átvágni, már nem is beszélve. De tegyük túl magunkat ezeken az apróságon - legalább sokat sétáltunk éjjel, és láthattuk, ahogy a rend őrei szorgalmasan szondáztatják az autósokat.

Szia, hogy hívják a te nevedet?
A Fesztivál bejáratánál összefutunk L-lel, akit egy januári bál óta nem láttunk. Kicsivel később integet nekem Sz, aztán megveregi vállamat K, majd már Sz-szel sörözök (ő már egy másik), beleakadunk F-ék társaságába, elsétálunk egy harmadik Sz mellett (aki épp egy vicces punkon nevetett), rátalálunk T-re, tombulunk Á-val. Mert ez az igazán jó ebben a fesztiválban. Olyan ismerősökkel lehet összefutni, akiket már rég nem láttunk. Nekem sikerült két olyan emberrel is, akik régen mindannyian a CyberPress-t is kiadó Internet-Sopron Egyesületnek dolgoztak, aztán felkerültek Budapestre. Vagy ott van egy jegyespár, akik itt a VOLT-on hívtak meg minket az esküvőjükre (Sok boldogságot!). Persze ismeretlen (vagy személyesen nem ismert) emberbe is bele lehet akadni: elsétált mellettünk Palotai, láttuk, ahogy Belgáék útbaigazítást kérnek, Neo kocsiját ácsorogni, köszöntünk Müller Péter Sziáminak, álltunk sorban a Kowalsky meg a Vega gitárosával, utóbbival egy lángosért.

Színes buborékok
A fesztivál területére belépve három fiatalt pillantunk meg, akik egy "20 Ft-ért fújok szappanbuborékot! 30 Ft-ért fújhatsz te is!" táblával álldogálnak. Beadok egy húszast, és a srácok vidáman fújni kezdik a szebbnél szebb buborékokat. "Készen vannak" - jegyzi meg egy fesztiválozó mellettem. Bólogatok, de közben felírom, hogy EFOTT-ra vigyek buborékfújót. Pár méterrel arébb másféle buborékokról kerülnek szóba Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel lehet beszélgetni. A kérdezőket megtapsolják a jelenlévők, a válaszadót pedig kifütyülik. Mindenesetre elég sok minden szóba kerül, a lakáshitelektől kezdve a benzináron át a szlovákiás megjegyzésig. De hagyjuk a politikát!

Egy-két-há'
Az este zeneileg változatos. Kicsit pörgünk a ska zenét játszó Pannonia All Star Ska Orchestra műsorán, belehallgatunk a Kowalsky meg a Vega koncertjébe, sörözés a nyíregyházi Alvin és a mókusok fellépésén - legnagyobb sajnálatunkra az együttes basszusgitárosa, Viki most sem játszik (a tavaszi Zöld Pardonos fellépésen sem volt jelen). Aztán átmegyünk az eléggé szabad szövegeket soroló Belga-koncertre, a fiúk szövegét a hangfal sem bírja, el is megy a hangosítás egy tíz percre. De milyen kitartó és leleményes a közönség, addig Belga-számokkal szórakoztatja a zenekart. A Fun Lovin Criminals nem annyira jön be, viszont az őket követő - s egyben a nagyszínpadon az idei évben utolsóként fellépő - angol Pet Shop Boys egy nagyszabású show-val készül. A zenéjüket csak a Go West című számukért érdemes meghallgatni - ezt adják elő ráadásnak -, viszont az egész koreográfiája, a sok átöltözés, a díszlet és a táncosok mind-mind egy profi műsort hivatottak jelképezni. Éjjel benézünk egy kicsit a technozenével átitatott Hyperspace buliba, de inkább a Juice bulizenéjére táncolunk.

Jövőre újra, ugyanitt
Olvasható a kivetítőn, és reméljük, hogy így lesz.

Bacsárdi László