CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Barokk paloták szoborkertjei

Sopron - várostörténetéből fakadóan jogosan, jelen állapotából következően vonzó módon, komoly lehetőségeinek híjában álom- és tervszerűen - valóban lehetne egy művészeti ágazat bemutató-megőrző helye. S miért ne lehetne ez az ágazat a szobrászat (ma már nem követelmény, de persze nem árt, ha alkotó művészek helybeliségükkel segítik ennek kialakítását), de lehet ennek motorja egy képkereskedő, egy galériatulajdonos is, tulajdonképpen minden igazi alkotással csak a város és polgárai nyernek. És erre a bemutatásra miért ne lennének alkalmasak az egykori barokk paloták hátsó kertjei, melyek még kisebb méreteikben és intimitásukban is megőrzik és kifejezik, mondjuk éppen a belváros kőrengetegében azt, hogy a felismerés megvalósításához ugyanaz a "tehetség" szükséges a hely birtoklásával, mint magának a palotának a tulajdonlásával.


A művészetek ugyan még a legsötétebb kultusz idején sem hiányoztak ezekből a varázsos kertekből (ezt a város törzslakói, történetének ismerői tudják igazán), de a lehetőségek tágulásával, a művészet áruvá válásának elismerésével egyidejűleg nyilván a késztetés is erősebb és több oldalú. S ez önmagában nem baj, különösen nem akkor, ha oda gyönyörködni mi is beléphetünk.


Amikor az Artner palota hátsó kerjében a Körmendi-Csák Kortárs Művészeti Gyűjtemény megrendelésére Dévényi István művészettörténész berendezte Nagy Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész szoborkertjét, akkor ennek a tervnek a megvalósítása, a példa értékén túl is, megvalósítási szakaszba érkezett. Persze nemcsak a palota restaurálásához és fenntartásához szükségesek bőviben az anyagiak. Egy kert megtervezése, a terület adta térhatások kifejlesztései a puszta terület tagolásával, de növények beültetése és szakadatlan gondozása ugyanúgy hozzátartozik minden magát kertnek nevező zöldterület bemutatásához, mint ahogyan egy háromszobányi kiállítóterem modern megvilágítása is kb. felér anyagiakban egy Kossuth-díjjal.


A szoborkertet valóban tervezni kell. Ha csak minden magyar szoborkert ismert modern ősmintájához, a tihanyi Borsos ház kertjéhez nyúlunk vissza, akkor válik igazán érthetővé, hogy mennyivel inkább szerves egység fejlődik ki a szoborkertek tervezője és az alkotó művész között, aki egy-egy zug, egy-egy belső tér szerves részeként ajánlja művét a látogatónak, kifejezve ezzel az alkotás és környezet közötti teljes egységet és hangsúlyozva az alkotások egyéni "igényeit", melyet talán sokan nem is ismernek.


Amikor Dr.Marosi Ernő művészettörténész, a MTA alelnöke, megfelelő súllyal képviselve a lehetőség fontosságát, megnyitotta a szoborkertet, akkor a meglevő lehetőségek újfajta kihasználására is buzdította puszta jelenlétével a várost, s ezt az esetleg feltámadó igényt elégíthetik ki azok a művészek, akik a Nagy Sándorhoz hasonló módon érzékenyen és differenciáltan csoportosítva, "felsorolva" műveiket a szabadban, az esztétikai öröm forrásává változtatják az addig pusztán Rousseau-i beleolvadásra, pihenésre alkalmas, kétségtelenül lehetőségeiben mutatós környezetet.
- DI -



2006. jĂşlius 12., szerda 12:21


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület