CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. november 26., szombat, Virág napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Tömeg

Mk 6,30-34 Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.'' Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.

Hogyan kell keresztény módon bánni a tömeggel?
A kérdés mindig aktuális volt, de talán soha nem volt olyan hangsúlyos, mint manapság, amikor külön, tudományos igényű "iparág" foglalkozik a tömeg kezelésével, irányításával, hangolásával. A tömeg ugyanis mindig probléma. A tömeg mindig "hangolt", és magától soha nem kerül a tudatos befogadókészség állapotába.
Jézust nagyon kevesen, a hangoztatott szándék képviselőinek n-edik gyöke követi csak a szándékában; a tömeget tanítani kell, mert a tömeg szánnivaló. Nemcsak azért, mert alapvetően mindig kibabrálnak vele. Többen vagy kevesebben, de lefölözik a hasznot, amit termel, olyan irányba fordítják, amelybe maga - egyénenként - talán nem is szeretne fordulni.
Az evangéliumi magatartás kontrasztja, az idő fintora Jézus nagylelkűségére, hogy éppen a tömeg kiáltja halálba az Istenembert Pilátus előtt. Azok, akiket megszánt, akiket tanított.
Mindez nem von le semmit a Mester magatartásása értékéből, aki a tömeget is úgy kezeli, mintha az a gyakorlatban minőségéből semmit sem vesztene azzal, ha egyénekből összeáll. Ugyanazt mondja el és ugyanúgy, adott esetben magyarázat nélkül, mint a tanítványoknak - milyen érdekes! -, magyarázattal. Mintha a sok ember előtt elmondottaknak ugyanaz a foganatja és tartóssága lenne, mint az egyénenkénti tanításnak. Milyen kevesek sajátja ez a magatartás!
Jézus mindenkor provokálja a tömeget. Összegyűlésre, keletkezésre csodáival, gyógyításaival, azzal, hogy mindenütt, amerre járt, híre ment. De nem is száll szembe velük, nem kontrázik, nem lesz dühös, csupán és legfeljebb egy mondatot mond, majd áthalad közöttük. Minden nélkül vagy éppen a kereszttel. A kezelhetőkkel és a kezelhetetlenekkel szemben.
Talán nem véletlen, hogy a szerteküldött tanítványok beszámolója és a menekülés a tömeg elől, majd a tanítás éppen egybe került a mai evangéliumi részletben. A csapódó, komolytalan ember számszerűleg soha nem számított bele igazán a tömegbe (a legtöbbször beleszámolják!). Noha mindenütt hangoztatják a numerát, mintha az egy látható hadsereg adatait jelentené, akik valamilyen módon felhasználhatók lennének egy cél érdekében. Igen, a dolgok (érdekek) elérhetők egy tömeges befolyásolással, visszaéléssel a tömeggel szemben, egy elvakult hadsereggel.
Az evangéliumban a valódi számokról valószínűleg a tanítványok számolnak be Jézusnak, akik egyénekkel találkoznak és nem a gyűlések számadatait korrigálják, retusálják, de a közélet minőségét javítják azzal, hogy a keresztény életre nevelik őket.
Egy tömeg magatartásának változásához nem kell sok: elég hozzá egy-két gazdasági csomag, még akkor is, ha a tömegkommunikáció - amennyire tőle telik, s amennyire arra kényszerítik -, pufferol. Az egyén, az igazi egyén megváltozásához (akiknek csoportja sokak véleménye szerint arányában elenyésző, és koronként meglepően állandó) ennyi még nem elég. A fontosabb dolgok mélyebben és előbb kialakulnak ott, akikben ez egyáltalán lehetséges, akik életükben az aktualitás fontosságát valami állandónak képesek alávetni, azzal kontrollálni. Talán éppen a bebiflázott tízparancsolat alkalmazásával kezdődik a folyamat, de nem lenne tragikus, ha azzal be is fejeződne. Jézus sem tanított mást belőle, mint az első kettőt. Az egyénnek is, a tömegnek is.
- DI -



2006. július 21., péntek 18:19


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület