CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Király-jelöltek

Jn 6,1-15 Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: ,,Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?'' Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: ,,Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.'' A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: ,,Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?'' Jézus erre azt mondta: ,,Telepítsétek le az embereket!'' Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: ,,Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!'' Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: ,,Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!'' Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Csak a gyermeki fantázia lenne képes megbirkózni a feladattal, ha megkérdeznék tőle: mit csinálhat egy király egy napján? A felelet nélkülözné a szokásos elhárítást (királyok nincsenek vagy már nem számítanak), s ezzel együtt számos sértődésesélyes helyzettől szabadítaná meg a nyilvánosságot, hiszen vannak nációk, akik bizonycsak (joggal) büszkék királyi házuk egyes tagjaira. Hát még akkor - a mi szemünkben is óriássá nőve, Szent István példáját egy hónappal előre hozva - ha a király ismeri a hegy titkát.
A királyoknak hagyományaik vannak, melyeket elfogadnak őseiktől és így gyakorolnak ma is. Ezek a tradíciók hasznosak és érezhető előnyökké konvertálhatók, a királyoknak így a nominalizált és (mindig csupán) a megnevezést változtató gyakorlata folytonos marad. Az emberek, a tömeg ebből oda és vissza is "képes következtetni". A pogány módon rögzült felismerés lényege:
Aki kenyeret (és cirkuszt) ad, az a király.
Mire az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztus Király ünnepén visszaemlékeznénk az eseményre, a királyság elől az imába menekülő Megváltó földi képe már kevésbé rajzolódik ki elénk, inkább az ítélő, a hatalommal rendelkező bíró áll mind a prédkátorok, mind a hallgatók előtt.
Pedig a hegyre visszamenekülő Jézus, a forrásból merítő Istenember képe, mint példa minden potenciális alattvaló, példája pedig minden kenyeret adó nagy- és kis-király előtt nyitva áll.
Amikor a példának nyilvánvalóan a második felét hangsúlyozzuk, akkor a földi hatalmat szolgálatként fogadó király képét rajzoljuk meg az evangéliumi részlet alapján. Nem tudjuk elhallgatni a kor generalizálódó jelenségét, amikor a virtualitás valóság már húsbavágóan téveszti meg a tömegeket. Amikor már a kenyér látszata, képeskönyvszerű ígérete is szolgálatra készteti őket attól függetlenül, hogy létezik-e az a kenyér és a király vagy a csak önjelölt a hegytető felé tart-e avagy sem.
- DI -



2006. jĂşlius 29., szombat 08:25


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület