Egy nehéz nap folytatása
Sziget Fesztivál 2006
2006. augusztus 12., szombat

Mint tegnap azt Bacsi leírta, jó sokat sétálgattunk a Szigeten fel s alá majd hazafelé. Ez erősen meghatározta a szombati napunkat. Délben kászálódtam ki az ágyból majd egy kínai ebéd után irány a Bacsi-lak és tovább a Fesztiválra. Nos a dolog nem ment ilyen egyszerűen, lásd elaludtam amíg Bacsi az előző napról írta a beszámolóját. Majd ébredés és villamosozás. A sulim miatt 1 tanévig laktam Budapesten, de sose találkoztam ellenőrökkel. Most ez is bekövetkezett. Gyorsan lyukasztottam 3 jegyet, mert többünknek nem volt érvényes jegye.

Megérkeztünk a Szigetre. Jött a szokásos, "Na, most mit csináljunk?" kérdés és erre a szokásos válasz: "Nézzünk körül". Sajnos, a lábaim nem annyira bírtak engedelmeskedni a tegnapi gyalogtúránk után, de azért igyekeztem összeszedni magam.

Gyors informálódás után kiderült, hogy világrekord-kísérlet készült a szigeten. Egy nagy tehenet kellett kirakni kb. 1700 embernek úgy, hogy a fejük fölé emelnek egy színes kartonlapot (1x1 méterest). Azonban az emberek nem akartak részt venni ebben a kísérletben, így a mai beszámolók alapján, valószínűsítettük, hogy a kísérlet kudarcba fulladt. (Mivel nem volt a sikerről sehol sem beszámoló.)

Annyira kifáradtunk a világrekordozásban, hogy elmentünk vacsorázni. Az egyik ingyenes újságban olvastunk arról, mennyire finom a hot-dog a szigeten. Kispajtásaim is kipróbálták, és csak pozitív véleménnyel tudtak róla beszélni. Mindenki megkapja a kis kiflijében a virslit, aztán utána azt tesz rá amit akar, vagy amit épp talál ott a hatalmas választékban. De állítóm, nagyon gusztusos étket lehet összehozni a hot-dogból és hozzávalóiból. Bravó ötletgazdák! (Én majd holnap fogom megkóstolni eme ínyencséget.) Ettünk még fagylaltot is, amely – idézek – hungarocellnek kinéző valami. Kis, műanyag baseball sapkában szolgálták fel, és pálcikával lehetett falatozni belőle. Ez is elnyerte mindannyiunk tetszését.

Eme kis gasztronómiai kitekintés után ismét visszatértünk a fesztivál zenei kínálatához. Következett a Szigetlakók és –látogatók által legjobban várt koncert, az angol Radiohead nevű zenekar lépett fel a Nagyszínpadon. Hát, hmm. Nem ismertem a zenéjüket, azonban nekem eléggé lassúnak tűntek. Rengetegen összegyűltünk, de mindenki csak dülöngélt meg énekelgetett. Nem így képzeltem ezt a koncertet. Úgyhogy pár szám elteltével tovább is álltunk.

Következett a Silent Disco nevű hely. Itt is kisebb csalódás ért, mivel a beígért techno és elektro zene helyett csak amolyan freestyle-os zenéket játszottak a dj-k. Ez a hely azonban ismét bizonyított, mikor visszatértünk már a jól megszokott telt ház és a minőségi zene várt minket.

Majd irány az én kis kedvenc helyem a MokkaCuka. Ez a hely a Sziget Fesztiváltól független, egész évben itt működő szórakozóhely. Most azonban lehetőségem nyílt rá, hogy a fesztivál keretein belül megcsodálhassam a budapesti elektronikus szórakozóhelyek egyik kis ékszerdobozát. Itt nem is kellett csalódnom. Szuper drumandbass zenét játszott az egyik kedvenc dj.-m. Kár, hogy ekkor már a lábaim nem annyira bírták a tempót, így engedtem a csábításnak és továbbálltunk.

Ezekután eleredt az eső, és már nem volt az igazi a hangulat, így hát szép lassan hazafelé vettük az irányt. A vasárnapi nap a pihenésé, holnap folytatódik az őrület.

Gludovátz Attila

Világrekordkísérlet: tehénné váltunk
Sziget Fesztivál 2006
2006. augusztus 12., szombat

Szombaton születésnapi világrekordtehenet alkotunk, sétálunk az esőben, ott vagyunk az év koncertjén de nem tetszik.

Az esős idő ellenére sokan tartózkodtak a belga dEUS koncertjén. Az előadás után pedig - egy világrekordkísérlet alanyaiként - tehénné változhattunk. 2006. augusztus 12-én, szombaton ünnepekte 102-ik születésnapját a CowParade Köztéri Kiállítások történetének legidősebb alkotója, Lossonczy Tamás. A jeles esemény alkalmából a szervezők úgy döntöttek, hogy egy világraszóló rekordkísérlettel növelik az ünnep fényét: az idei Sziget Fesztiválon, közel 1500 ember segítségével, élő CowParade performansszal tisztelegnek a fesztivál doyenje előtt.

Az CowParade Budapest júliusi indulása óta számtalan híradás látott már napvilágot. Legutoljára a kiállított szobrok rongálásáról lehetett hallani.
Hogy ne csak a szoborrombolásban legyünk világelsők, a szervezők ezúttal a kiállítás valódi céljára szeretnék az érdeklődők figyelmét felhívni, vagyis arra, hogy Budapesten is létrehozható egy pozitív kisugárzású közösségi esemény, hogy alkotó energiával és szellemes művekkel a főváros még jobbá varázsolható. A kiállított tehén-inkarnációk helyszínei már most közösségi pontokká váltak, amelyeket újra felfedezhetünk, fórumok, ahol mindenki megállhat elmondani, megvitatni a véleményét. A kiállítás elsődleges célja, hogy a kiállított művek a rendezvény során élő, izgalmas kapcsolatot teremtsenek az őket körülvevő városi térrel, a városlakókkal, és élénkítsék fel Budapest épületeit, tereit.
E cél érdekében augusztus 12-én este, a Sziget Fesztivál Nagyszínpad előtti területén élő emberszoborral, közel 1500 résztvevő segítségével kívántak a szervezők az 1904-ben született Lossonczy Tamás és a művészet szabadsága előtt tisztelegni. A performansz lényege, hogy az aktivisták segítségével mozaikképekből közösen alkották meg, értelmezték újra Lossonczy Tamás Riska és Társai című alkotását, amelynek eredetije a Szabadság téren tekinthető meg szeptember 10-ig Budapesten.

A szükséges létszám nehézkesen gyűlt ugyan össze, de végül talán sikerült a világrekord. Ehhez hozzájárult, hogy poénból elkezdtek néhányan hullámozni a résztvevők a kezükbe kapott 1*1 méteres színes kartonpapírral (ezt kellett a fej fölé emelni egy adott jelre, hogy kirajzolódjon a kép), és az egyik különösen jól sikerült hullám után a Nagyszínpadon állo konferáló azt hitte, hogy ez már az alkotás: "Most kezdődik, milyen szép!" - mondta a mikrofonba, erre mindenki a magasba emelte a kartonlapot - és a maradék kétszáz-háromszáz üres helyre futva érkeztek az emberek. Fél óra csúszással ugyan, de összeállt a tehén - remélhetőleg készültek róla fotók.

Bacsárdi László