Sziget-hangulat
Sziget Fesztivál 2006
2006. augusztus 13., vasárnap

Minden évben változik valamennyit a Sziget Fesztivál. Ezt ismételgetem magamban, miután már harmadszor állok meg valahol, ami nem ott van, ahol lenni kellene. A színpadok helye többé-kevésbé változatlan, de ennyi már elegendő ahhoz, hogy újra és újra elővegyem a térképet, amit egy kis idővel a Pesti Est programfüzetéből készítettem magamnak. Értékes az a 160 oldalas különszám, de a leghasznosabb a térkép két oldalán kívül mindig a napi programbontás – így még zsebben is elfér.

A Szigetre vezető K-híd két világ kapuja. Ilyenkor már a Batthányi téren érződik, hogy van valami – a BKV-jegyellenőrei az összes utasnak ellenőrzik a jegyét. A Filatorigátnál hatalmas tömeg száll le, hogy a kerítéssel határolt kordonban maradva eljusson a bejáratig. "Megyünk, mint a barmok a karámban." Benn pedig már csak a karszalag számít – ez a kis valami, ami kinn értéktelen, de benn ezt jelenti a mindent. Csillogó zöld az idén bevezetett úgynevezett ottalvós hetijegy, sárga a hagyományos, a napijegyek pedig különböző színű színes papírok. Az ezekhez tartozó különböző megkülönböztető pass-ok, jogosultságok, és máris előttünk áll a Sziget kívülről kuszának tűnő, de nagyon is tisztázott rendje.

Minden évben van valami újdonság, de a legnagyobb varázst nem ezek, még csak nem is a koncertek adják, hanem az emberek, a régen látott ismerőseink, akikkel összefuthatunk, miközben a bejárattól elmegyünk az északi csücsökig, aztán vissza a déli végéhez, majd megint északra, ingázva fel s alá, hogy aztán hajnalra már széket keressünk magunknak, mielőtt felszállunk az éjszakai HÉV-re.

Bacsárdi László