Mt 7,24-29 Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.

A híradásokból értesülünk furcsaságokról. Egy falut immár többedszerre önt el az ár, mossa el az emberek vagyonát, temeti be sárral az utakat. Nyilatkozik a polgármester: árkot fognak ásni. Arra gondolok, vajon még hányszor kell elöntenie a víznek a falut, hogy az árok, a vízelvezető valóban ki legyen végre ásva. Ha én vagyok a polgármester, házról házra járok, és elsőként fogok ásót és lapátot, hogy a holnap ne legyen annyire bizonytalan azok számára, akiknek szolgálatára választottak.
Félreértés ne essék! Nem indulok az önkormányzati választáson, és nem szeretnék polgármester lenni!
Arra gondolok, amennyiben csöppnyi értelem is pislákol az agyakban, akkor a számtalan tragédia, az ország belső és külső csődjei kisebbnek tűnnek-e azoknál a tragédiáknál, amiket nap mint nap látunk? Vajon azokra nem vonatkozik az ünnep evangéliumi idézete, akik előidézik a homokra építők birodalmát, akik valóban tehetnének valamit? Azokban az egyszerű emberekben, akik dönthetnek és rosszul teszik, nem okoz-e kellemetlen érzést a homokkal-vízzel mindenüket tönkretevő körülmény? Arról nem is beszélve, hogy nem a hátuk közepére kívánt ünnep-e Szent István király napja? Amikor kétezer éve ott a forrás, amely elmondja, hogy mit kell tenni! Meghallgatjuk, ámulunk, aztán minden megy tovább. Nem keressük a sziklát, sőt, mintha a könnyebb kezdeti munkavégzés direkt a homokra, a szembeszórt, elvakító hazugságokhoz csábítana.
Babits fokozza a végsőkig a hallgatagság, a semmittevés ítéletét, amikor azt írja: "Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma".
Az egész évi cinkosságokat nem lehet egyetlen nap a helyükre rakni, senki ne áltassa magát azzal, hogy az idei évben Máté evangéliuma egészen más hatással lesz a hallgatóra. Nem. Márcsak azért sem, mert a bűnösöknek az a kellemes, ha hasonlóan érdekeltekkel veszik körül magukat. Ha másokat is magukhoz tudnak lerángatni. Akkor nem tűnik fel, hová is jutottak. Minden olyan bűnnel így jár a társadalom, mely sokaknak a sajátja. Így az abortizálókkal, akikhez most már az ok nélkül sterilizáltak tömegét szeretnék hozzácsapni, hogy többen legyenek. Hogy több "érdekelt"-nek több legyen a érdeke, ne mondják már hivatalosan is bűnnek azt, ami az. Együtt a tömegben, ahonnan nehezebb kilátni.
A szenteket minden korban - extrém kivételektől eltekintve - jóval később, megfelelő rálátás birtokában kanonizálják. Azt azonban senki ne várja, hogy a már most biztosan homokra építkezőket nyilvánosan, vagy csak úgy, "maszekben" valamikor a jelöltek között fogják emlegetni!
- DI -