Mk 7,1-8.14-15.21-23 Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait. Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: ,,Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?'' Ő ezt felelte nekik: ,,Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: ,,Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak'' [Iz 29,13]. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.'' Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.''

Milyen könnyű is megérteni a világ körülöttünk zajló dolgait, ha elfogadjuk Jézus tanítását, ti. hogy bensőnkből, lényegünkből fakad minden rossz. A bűnre való hajlam, mondtuk régen, és nagyon csodálkoztunk, amikor többen is azt szerették volna "bemesélni", hogy az ember jó.
Nem tagadva azt, hogy a környezet jelentős hatással van ránk (másképpen hogyan is mehetne végbe látszólag maradandó módon egy teljes szemléletváltozás, hogyan is "ragadhatna" benn az ember abban a kellemes dagonyázóban, ahová mások hamis elvei és saját kényelme együtt taszította?), mégiscsak ez a fundamentális szempont.
Nem kényelmesebb-e mindent másra fogni, mintsem beismerni, hogy az én szívem a forrás, a rossz belső eredete, az én természetem, az én választásom a rossz, mert a választási lehetőséget Isten énrám hagyta?
Minden hátrányos vélemény ellenére mégis nem az-e a legjobb, ha a saját szennyezettségemet meglátom, s nem a kútfőtől akarok megszabadulni, a szívemtől, hanem azt akarom (igen, akarat nélkül, mégpedig sokszor magam ellen való akarat nélkül ez nem megy!) megtisztítani? A tisztuló ember, akinek bűne megbocsáttatik (értsd más, aki értem azt tette, megbocsátja), aki vigyáz a tisztaságára (mennyi régimódi, szirupos történet kapcsolódik ehhez a gondolathoz, pedig kőkemény, hosszantartó, sokszor magam ellen valónak látszó munkát jelent a kifejezés).
Az evangéliumban és a magunk életében is társadalmi hagymányról van szó, mely már nem a tiszta elvek küzdőtere, hanem a környezet, az érzelmeket meghamisító érdekek küzdőterére viszi a lelkileg koszolódott embert.
Ilyen körülmények között nem lehet eléggé hangsúlyozni még ennek a lebénított iskolarendszernek is a rejtőző lehetőségeit, melyeket sokszor minden törvény és szabály között bujkálva kell megvalósítania az elvekkel bíró pedagógusnak, aki nem hajlandó nevelő voltából enegdni még akkor sem, amikor jelentéktelen és tehetetlen, agyonhajszolt, csak kiszolgáló szakbarbárrá szeretnék silányítani még akkor is, ha ennél ő sokkalta többre képes.
Hangozzék el, ahol elhangozhat, a Veni Sancte azért, hogy a Lélek mindenütt ható ereje legyen mindazok támasza, akik az ember és a szellemi környezet szennyezettsége ellen tenni kívánnak, tenni tudnak. Segítse mindazokat, akik tisztaságra vágynak! Érintse meg az igény nélkülieket, rántsa le a leplet a hamis igényeket feltámasztó "profi kommunikációról"! Segítse azokat, akik a nemzet pedagógusai, de álljon azok mellett is, akik a rossz kísértései közepette szeretnének a szennytől szabadulni!
- DI -