CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 2., péntek, Melinda, Vivien napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Megnyílt

Mk 7,31-37 Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: ,,Effeta!'', azaz ,,Nyílj meg!'' Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: ,,Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!''

Az érzékszervi károsodottak egy - valamilyen módon mindig - zárt világban élnek. Őket is kirekeszti a hátrányos helyzet, és ők is sokakat kirekesztenek azokból a zárt vagy csak félig nyitott csoportokból, amelyekben élnek. Nem rosszindulatból, nem is azok miatt a többségnél fellépő paranoid vonások miatt, melyeket a helyzet okoz. Egyszerűen egy más világban, egészen más hangsúlyok közepette tudnak megfelelni mindannak, amit tőlük elvárnak. A helyzeten könnyítenek a technikai segédeszközök, de az érintkezések legértékesebb formáit, a személyes találkozásokat továbbra is félig zárva tartják ezek az eltérések, ezek a zártságok az érintettek előtt.
Ezért is tartjuk a legfontosabbnak, s idézzük közvetlenül és átvitt értelemben is a jézusi igét: ,,Effeta!'', vagyis "Nyílj meg!". Nem csoda, ha a jelen evangéliumi részlet legközvetlenebbül kínálja magát annak a kibontására, mit is jelent ez az egy szó, akár az adott időből a teljes idő átfogó hosszában "kiterítve".
Nem lehet kétséges, hogy a legközvetlenebb jelentése a betegség-állapot megszűnte, a siketnéma gyógyulása. Külön "ízt" ad a történetnek, hogy a valóságban, ha a a hallás meg is javul, a "beszéd" nem változik. Ha volt egyáltalán abban a korban beszédtanítás, akkor sem valószínű, hogy azon önmagában a hallás hirtelen változást eredményezett volna a nem gyakorolt beszédben. Jézus csodája viszont "komplex", még fizikai-biológiai értelemben is az ember teljes átalakulását eredményezi (társadalmi értelemben is), nem is beszélve arról az átalakulásról, melynek a lehetőségét megadja: az összetett, a jelbeszéddel nem kifejezhető értelmi-érzelmi teljes kontinuum érzékelésére.
De maga az ember is megnyílik, mégpedig a többiek számára és viszont, mely az emberi fejlődés sajátos és csak az emberre jellemző momentumainak kifejlődését segíti elő. A zárt világból egy nyitott, a lehetőségekkel a volt siketnémát képletesen "nyakonöntő" közösségbe csöppen: kitárul a szokásos, az általános emberi előtt.
Nem Jézus lenne a csodatevő, ha a testi lehetőségek feltására mellett a lelki teljesség, az isteni szó befogadására nem nyitna kaput. Ez pedig még ezzel az egy eseménnyel kapcsolatban sem szűkül le a közvetlen érintettre, hiszen az ószövetségi idézet az írásoknak a beteljesülésére utal. Ezt nem a meggyógyított, de a gyógyulást látó és értelmező ember mondja ki, ez az ember is kitárulkozik, Jézus őt is, az ő értelmét is megnyitja a szóval.
A kérdés pedig "adja önmagát", melyet minden olvasónak fel kell tennie, mi több, felelnie is kell rá, hogy a görög-római "minta" alapján végzett gygyítás elérje benne az igazi hatását.
Jézus szava elhangzott-e bennem is? Tapasztaltam-e a kapuk kitárásának hatását magamban is? (S itt nem feltétlenül a tömeges együttlétek zsibbasztó-semmitmondó befolyásoló káoszára kell gondolnunk.) Hallok-e, meghallom-e azt, amit Jézus nekem mond? Meghallom-e, eljut-e egészen a bensőmig felebarátom kimondott és ki nem mondott, mégis hangos sóhaja? Van-e előttem út, pontosabban látom-e az utat, amit Jézus tárt fel előttem a kereszt hatalmas "effetá"-jával, hiszen mindennél jobban megérintett engem az időben, és adott lehetőséget az időtlen mindenthallás és mindenlátás állapota felé.
- DI -



2006. szeptember 09., szombat 13:28


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület