CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. november 29., kedd, Taksony napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Valami más

Mk 9,30-37 Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. Közben pedig oktatta tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni. Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: ,,Miről beszélgettetek az úton?'' Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: ,,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.'' Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: ,,Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.''

Jézus amennyire belesimult, amennyire emberként beleszületett világunkba, annyira "ki is lógott" belőle. Ha valaki ezt nem hinné, íme a mai evangélium-részlet, mely mást, mint különbséget alig tartalmaz. Jézus az elfogadhatatlant magyarázza tanítványainak, aztán legféltettebb torzsalkodásaiknak válik kíméletlen bírájává. Ugyanakkor a hagyomány elképzelhetetlen továbbvitelével, az isteni kívánalom szellemiségének megfogalmazásával minőségileg mást helyez ki elérendő célként.
A legközelibb, az igazi hithű zsidó hagyományokon nevelkedett tanítványoknak is idegen mind a kívánalom, mind annak elérhetősége. Talán az ilyen "lelki arcraesések" villantják fel előttük igazán azt a különbséget, amit az Ó- és Újszövetség mássága jelent valójában. Talán itt magán a szövegen is átsüt az az óriási szakadék, mely a szenvedéseiről beszélő Krisztus és a világi nagyságon cívódó apostolok között húzódik.
Nagyon elgondolkodtató ez azokban az időkben, amikor már a tízparancslat is csak halványan és sok oldalról megtépetten dereng az emberek szeme előtt. Amikor nem lelkiismeretvizsgálatra, hanem a környezet bemázolására vállalkoznak "tisztulásképpen". Hol van a kereszténység követelményrendszere, struktúrális kivánalma ott, ahol még az Ószövetség minimumfeltételeit is csak messziről "ugatják"? S ahol az az ország inti a tízparancsolat betartására a keresztény(?) Európa egyik vezetőjét, akik már a vicc szerint is csak a saját tulajdonra vonatkozó részét tartják be a tízparancsolatból?
Nem szívesen tenném fel a maga nyerseségében a kérdést magamnak és mindenkinek: most hol húzódik és most milyen mély az az árok, amely a valóságunk és a kívánatos között húzódik? Ráadásul milyen nehéz helyzetbe kerülnénk, ha mértékadó vélemény kellene mondanunk a szabályaink ellenére született boldog nagycsaládokról, az örökbefogadó, de csupán alakféltésből gyermeket nem szülő dívákról vagy az erőszak magvait elhintő durva, de sokgyermekes környezetről.
Isten mentsen attól, hogy bárki bírájának képzeljük magunkat!
Krisztus demokráciájában ugyanúgy egyetlen szavazatunk van, amivel - bárki máshoz hasonlóan - "szavazhatunk", letehetjük a voksunkat: ez pedig a megélt életünk.
- DI -



2006. szeptember 23., szombat 11:04


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület