|
A kiállítás címe: Picasso - festészet, versenyben az idővel
Exhibition Title Picasso – Painting Against Time - (Malen - gegen die Zeit)
Nyitva 2006.Szept. 22 – 2007.Január 7.
A kiállítás területe 1,700 négyzetméter
Kurátor: Werner Spies
A képek tulajdonosai:
Lenders Musée Picasso, Paris / Metropolitan Museum, New York /
Museum of Modern Art, New York / Tate Modern, London /
Museo Reina Sofia, Madrid / Fondation Beyerler, Basel /
Kunstmuseum, Basel / Museum Ludwig, Cologne /
Museum Frieder Burda, Baden-Baden / Bernard Picasso
és privát gyűjtemények
Katalóguse Picasso – Malen gegen die Zeit (Picasso – Painting Against Time),
€ 29.00
Nyitvatartás: naponta 10-től 18 óráig
Szerdánként 10-től 21 óráig
Belépőjegy € 9.00
Tárlatvezetés +43 (0)1 534 83 - 540, besucher@albertina.at
Kölcsönözhető hanganyag: németül, angolul és olaszul € 3.50
Public Relations: Ute Weber, +43 (0)1 534 83 - 530, - 430 (Fax), u.weber@albertina.at
Cím: Albertinaplatz 1, 1010 Vienna
Web: www.albertina.at
Nna, körülbelül így néz ki egy minden bizonnyal (évek óta jól) szervezett, monstre kiállítás (rövidített) ismertetője, ha valakinek kedve támadna megnézni, és addig meg nem adóztatják.
Vasárnap délelőtt. Az út háztól-házig kényelmesen (értsd teljesen szabályosan, tankolással) 40 perc. Bécs még alig-alig ébred, parkolóhely a dupla-historisches múzeumok mögött. Gyalog a Burg kertje mellett, a Mozartok is még alszanak, csak az Opera épülete mellett egy hatalmas, felhőből készült portré a jubileumra.
Az Őszi Tárlatra gondolok a maga egy szem A3-as plakátjával a bejáraton, amikor minden lehető helyen, az építkezések összes sodronyfalát is beleértve, a Picasso plakát virít. Hogy más a tárlat anyaga? Lehet, de a plakát célja ugyanaz.
A kiállításon közel kétszáz mű látható két különválasztott szinten, gyakorlatilag mind a kéői alkotói periódusból.
A nyitás után fél órával még csak alig néhány százan szemlélődnek az első emelet termeiben. Mire eljövünk, ez a szám, az emeletet is beleszámítva, már biztosan ezer felett van. Szűkösen el is férnek az 1700 négyzetméteren. Hiába, Picasso aperitifként is jó. Gyomornedvelválasztás az esedékes vasárnapi polgári vendéglői ebéd előtt.
Félelmetes méretek és félelmetes mennyiség. Az első szinten, az első emeleten hatalmas termek, az elsőkben az ugyanazon témára festett 5-6 képpel. Nagyon tanulságos, mind szakmailag, mind ismeretterjesztő szinten (ugyan ki tudná ezt igazán szétválasztani?).
Itt jut eszembe a kiállítás címe, mely mégiscsak a huszadik század zsenijének, de minden alkotónak az alapvető problémája: az akotás mindig harc a még ismeretlen előttünk álló idővel. Picasso sokat elemzett és a sok róla megírt könyvből kivehetően nem problémamentes egyénisége különösen arra állítatott be, a nagyfokú arrogancia és irónia, a kifejezetten nárcisztikus jegyek alapján, hogy harcolt az idővel. Hihetetlen sikere és termékenysége ellenére mindig úgy érezte, hogy még valamilyen - maradandó - nyomot kell hagynia maga után, hogy a testével együtt az életműve is el ne enyésszen.
Werner Spies, akit a kiállítás kurátoraként említettünk, akit a vezető Picasso kutatók között említenek, s aki a párisi Pompidou központ igazgatója volt, nevéhez fűzik annak újrafelfedezését, hogy a mester késői periódusában is két fő, egymásnak kissé ellentmondó módon festett és grafikus munkásságot is folytatott. Lehet, hogy így már könnyű, de ez, ha nem is ilyen kategorikusan, de minden felfedezés nélkül is látszik. Picasso egyik "stiklijéről" van szó. Míg sokaknál jól kiválasztható, mihez ért jobban, addig neki a grafika és festészet egyaránt a kisujjában volt, mindkettőben akkorát alkotott, mely az őt időben követő művészetet nagyban befolyásolta.
Ami mindkét alkotói tevékenységben közös, a hatalmas lendület, szélsőséges és humoros kifejezésmód, a mindenek feletti vitalitás. Maguk a művek is "elmesélik", de a kurátor munkáiban maga is elmondja, hogy a már elfogadott és istenített Picasso ugyanolyan hatalmas időmennyiséget szánt a munkára, mint annak előtte. Ha vászon, ha papír volt a keze alatt, nem ismerte a fáradtságot. Az öregkorban is a múltat idéző sexuális motívumú alkotások megfogalmazása nemcsak illetlen, de magával a művész - furamód - szemérmes voltával is ellentétes. Éppen ezzel a "kontra-stílussal" idézi fel a benne feszülő nagy ellentmondást, a halált, melyet műveiben éppen azzal idézett meg, hogy tagadta.
Szinte lehetetlen felsorolni az öreg Picasso témáit: Aktok, önarcképek, a művész és a modell kapcsolata, muskétások és torrérók, késői rajzok és nyomatok valamint a hihetetlen mennyiségű, talán a zenei kifejezés megfelelő alkalmazásával illetve a klasszikus festmények alapján "egyediesített" parafrázisok. Ki kell egészítenünk a felsorolást a szinte mindenből mániákusan alkotást készíteni, mindenben maradandót maga után hagyni akaró Picassó-anyagot a szoborszerű alkotásokkal-plasztikákkal és a halál-közeli festészet félreismerhetetlenül torz, hatalmas alakos festményeivel. Az egyre több kihagyással készített munkák, melyek a felső szint utolsó termeiben láthatók, a memento mori üzenetét erősítik meg a látogatóban, aki a kijáratnál még egy halotti maszk-szerű önarcképpel, hóna alatt az igencsak közepesen jó minőségű katalógussal búcsúzik a magával, az idővel és a halállal félelmetes komolysággal harcoló művésztől.
A képanyagot az Albertina engedélyével közöljük, a szöveg alapjául részben az Albertina sajtóanyaga szolgált.
- DI -
2006. október 08., vasárnap 15:27
|
