Mk 10,35-45 Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?'' Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.'' Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?'' Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.'' Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.'' Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.''

Csak "5 sornyi idő" telik el, és kiderül, hogy a jutalom ígérete egyszerű karrieristáknak, a korrupció aktív részvevőinek hangzott el.

Vajon akkor is ilyen dicsőségre éhesen kapkodtak volna Zebedeus fiai a vélt helyzetért, ha tudták volna, mit is jelent Jézus jobb és bal oldalán, mondjuk jobb és bal latornak lenni? S ha a tanítványok, a Mester által közvetlenül meghívottak így, csak "emberből voltak", akkor a közvetve meghívottakon, és a Jézust az életükből kirekesztőkön milyen jogon kérjük számon a szolgálatot?

Azt hiszem, már leírtam korábban, de csak ismételni tudom a tapasztalatot: valakit úgy lehet a legbiztosabban megutáltatni, ha példaképül állítjuk. Jobb lehetőségünk mégsem adódik, mert Jézus után és az Őt valóban követők után már vannak példáink, akik azt mutatják, hogy van alkalom szolgálatra, és az igazi jó dolgok ebből származnak. Ezért, és csak ezért, az élethez való jog miatt hangozhat el a követelés: szolgálatot nyújtókra van szükség.

Az élet paradoxonjaira talán a legjobb példaként itt vagyunk mi magunk. "Szerencsések vagyunk", mert az ellenkezőjét - nagyon tanulságos módon - éppen most tapasztaljuk. Ki tudná eklatánsabb módon bebizonyítani Jézus igazát, ha már egyszer nem hittünk Neki, mint annak az ellenkezője, s ez utóbbi működésének az "eredménye"?

Nyilván "nem szignifikáns" annak a képzeletbeli egyéni szavazásnak az eredménye, mely a világi szolgálatban az életünkben jelen levőket osztályozza aszerint, mennyire voltak mások javára és mennyire nem, és ezzel párhuzamban, mennyire voltak hívők és mennyire nem. Még a puszta képzeletben is nehezíti a "lebonyolítást", hogy mások az elvárások a két irányban, a negatív példák pedig jobban megmaradnak a jobbnak elvárt csoportból.

Igen, szavazzunk!! Voksoljunk, ahogyan fizetjük fontosságunk tejes tudatában az sms-eket a bulvárműsorok bevételét növelve, a felajánlott nyeremények sokszorosát befizetve. Arról azonban ne feledkezzünk el, hogy van két másik "rubrika" is, emelkedő és süllyedő szintekkel: ahogyan minket, személyesen értékelnek a többiek: mi kik voltunk az ő életükben? Hatalmaskodók vagy szolgálók? Gyanítható, hogy Isten a mi Jézus-arcúságunkat is így dönti el, de levonja belőle mindazt, ami a sávokból emberi kicsinyesség, irigység, hatalomféltés, lett légyen az a világban vagy az egyházban. Ne feledjük, hogy éppen a mai evangéliumrészlet utolsó mondata alapján Jézus hogyan mutatott példát a szolgálatra? Hogy nem könnyű? Ki ígért mást? Vajon mennyivel több a mi reményünk arra, hogy pufferolva kapjuk a pofonokat a tervezett szolgálat során?
- DI -