Mk 12,28b-34 Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: ,,Melyik a legelső az összes parancs közül?'' Jézus így felelt neki: ,,Az összes parancs közül a legelső ez: ,,Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!'' Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!'' [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.'' Az írástudó ekkor azt mondta neki: ,,Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat -- többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.'' Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: ,,Nem vagy messze az Isten országától.'' Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.

Protokoll. Így nevezik ma azokat a gondolkodási és cselekvési sorokat, melyek egy-egy vezérszóval indulnak, és természetük, és a feladat természete szerint szellemiekben vagy a gyakorlatban is többfelé ágaznak el. Meghatározott, körülhatárolt kérdéssorozat. Kérdezz-felelek, amilyen régen a katekizmus volt, s amilyen éppen mostanában is született. "Guide", mondják az előkelősködők és sznobok, akik vezetőt szerveznek maguk mellé akkor is, ha két villanypózna között közlekednek. Vannak viszont hivatalos lázadók, akik "csípőből" utálják a protokollokat. Szabadságuk megszűnését, megszüntetését vélik látni benne. A szokásos tiltakozás így kezdődik: "Márpedig nekem ne mondják meg...!"
Pedig megmondják. És nem azért mondják meg, mert rosszat akarnak vagy rabságba akarják dönteni a szabadon szárnyaló szellemet, hanem azért, mert relatív, az adott helyzetben statisztikailag legnagyobb biztonságot szeretnék biztosítani talán éppen a "szabadság megátalkodott hívével" szemben.
Persze, hogy igaza van a tiltakozónak is! Igen, ha úgy tetszik, akkor azzal a szabadossággal szemben létezik a protokoll, mely a lottózás véletlenszerűségével vagy eddigi korlátolt, egyéni tapasztalatával szeretne saját sorrendet, saját kérdéskört alkalmazni. A protokoll nem tiltja az egyéni gondolkodást, csupán egy lehetséges, sokak statisztikus, számokban mérhető tapasztalatát összegező lehetőséget kínál. Kényelmetlenbe akkor fordul a javaslat, amikor a szabadság valamennyire csapongó választásaiból hátrány származik. Amikor a protokoll "kényszeréből" előbb származott volna egy hathatósabb megoldás.
A Bibliában is van - ha úgy tetszik - protokoll. Jézus ebben a evangéliumi részben fogalmazza meg a sorrendben két első kérdést. Ha az emberi viszony és magatartás kifejezhetetlenül sok lehetőségében ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor nyitva a kapu, az út folytatódik, az irány megfelelő, az "utazás" tovább folytatható.
Ha viszont a válasz bármelyikre a "nem", akkor más út választandó. Azt hinnénk, hogy egy ilyen "kétkérdéses protokoll" igazán nem jelenthet problémát! A gyakorlatban viszont előfordul a cselezés, és az ezen két első támpont után feltehető sokezer kérdéssel kezdeni majdnem biztos vesztést jelent. A "lelki protokoll" két első kérdése semmivel nem helyettesíthető, még átmenetileg sem. Még más istennel sem. Még önmagunkkal sem.
Valószínű, hogy a pontos adatokra mindig kényes értelmiség számára a legnagyobb "Statisztikus" megdöbbentő adatokkal tudna szolgálni azok sorsáról, akik kikerülik ezt a protokollt. Pedig az könnyítésül szeretne szolgálni és nem megkeserítésünkre született.
- DI -