Mk 13,24-32 Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről [Iz 13,10], és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől [Zak 2,10], a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

Nem múlt el évszázad anélkül, hogy a végső időkre vonatkozó jóslás-írás-jövendölés valamilyen formában ne érintette volna meg az embert.
Ennek a mesterségesen előidézett borzongásnak számos oka van. Nyilván ezek között szerepel az adrenalinéhség, a minden korok számkivetettjeinek sóvárgása, bosszú és tövis a minden korok epikureistáival szemben, a szellemi elfásulás könnyű műfajú megszűntetésének művelése, s talán elő-előfordul - lényegesen ritkábban és kevesebbszer a realitás talaján - Jézus fenti szavainak idézése.
Mit mondott Jézus, mi Jézusnál egy nemzedék és sorolhatnánk a kérdéseket, csakhogy nem túlságosan érdemes.

Minden látszólag semleges érdeklődésnek ugyanis a hátterében kimondottan vagy kimondatlanul, de a váratlanság kicselezési lehetősége áll. Annak a reménye, hogy mégis egyszercsak megtudjuk, mitől kezdve érdemes jónak lenni, hamut szórni, bűnt bevallani? Meddig szabad a pálya, meddig biztonságos a szabad száguldás, meddig van visszafordulási lehetőség a pogányságból a kereszténység felé, meddig nem egyirányú az utca?

Az anekdótázó kereszténység által is kifejezett vágy, miszerint úgy kellene leélni az életet, hogy bármikor és bármeddig ugyanúgy folytatható legyen, függetlenül a közelgő végtől, nyilván csak vágyálom. Tünékeny tündérmese, mert már csak a kor előrehaladtával is egészen másként élhető az élet, mások a kísértések, és a bűnre vezető alkalmak egy részét maga az idő szanálja. Nyilván mások jönnek helyette, úgyhogy nem maradunk "magunkra" akkor sem, amikor már biztosra vesszük az általános szabadulást. Támpontokkal, mégpedig a mindenki által felismerhető jelekkel nem állunk túl jól. Pedig fantáziánkat nem kímélve, minden extraterritoriális, minden földönkívüli eszközt és lényt már segítségül hívtunk, bizonyítva, hogy fantáziánk határtalan. Pedig magunk is mindent elkövetünk, hogy elsötétítsük a csillagokat, hogy a vég képét, annak előképzetét magunk idézzük elő itt, még életünkben, a Földön.
- DI -