Jn 18,33b-37 Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hivatta Jézust, és megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' Jézus azt felelte: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?'' Pilátus ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?'' Jézus azt felelte: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.'' Pilátus erre megkérdezte: ,,Tehát király vagy te?'' Jézus azt felelte: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.''

A kiábrándult római, aki a demokrácia igézetében indult, hogy házassági praktikákon és tengernyi megalkuváson keresztül eljusson a teljes kiábrándultságig, a relatívizmus mindent befogadó szellemiségén keresztül a teljes cinizmus "minden-mindegy" gúnyos hangjáig, nem ismeretlen előttünk. Közömbös, hogy melyik kor hamis ígérete juttatta el odáig, hogy már csak magára vigyázzon, mással igazán ne törődjön. Nyilván sokszor becsapták és ő is becsapott másokat. Ígértek neki és ígért ő is, hamisan, teljesítetlenül.
Az egy tárgyalás tragikus bohózataként felolvasandó jelenet akkor válik személyessé, ha a helytartó helyébe magunkat helyettesítjük be.
Pilátus a mi emberünk, és Jézus válaszai nekünk szólnak.

Krisztus Király ünnepén, a egyházi év utolsó vasárnapján arra kell válaszolnunk, mennyire saját a hitünk, vagy csak egy "second hand" értesülés, mások mondták Róla és mi mindaddig, amíg "perre nem került sor", csak ismételtük a hallottakat minden személyes meggyőződés nélkül.

Egy, a végletekig emberi módon leegyszerűsített "who's who" hangzik el Jézus szájából, valóban, mintegy befejezéseként az egységnyi időnek. Ha valaki ezt se érti meg, ha valaki ezt sem fogadja el, akkor minden más is felesleges. Ha legalább az "alapállás" rögzítésre került, akkor már lehet tovább "finomítani" a dolgokat, akkor már van egy alap-viszony, ami legalább a nagyságrendekről fogalmat enged alkotni. Emberileg. A legegyszerűbb nyelven. Minden sallang, minden bonyolultság nélkül. Válaszul arra a sok kérdésre, hogy az élet millió helyzetében és helyszínén hogyan kell viselkednünk. Úgy, hogy csak mi vagyunk ott, vagy úgy, hogy egy Király is ott van.

Aligha lehet különválasztani a dolgokat: most végződik, most kezdődik az év. Mert minden folytatás egészen addig, amig haladunk egy irányban, ameddig mód van arra, hogy hallgassunk a szavára.
- DI -