Lk 3,1-6 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: ,,A pusztában kiáltónak szava: ,,Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit. Minden völgyet betöltenek, minden hegyet és halmot elhordanak; ami görbe, egyenes lesz, a göröngyös pedig sima úttá: és meglátja minden test Isten üdvösségét'''' [Iz 40,3-5].

Nézem a képernyőt, miközben nyomom a gázpedált, fordulok utcából ki és utcába be. A régi térképen kelet-Európa még nem létezik, hiába villog a kis szerkentyű a kocsi ablakában. Azaz mégsem teljesen hiába; egy kék vonal kunkorodik jobbra-balra, fel és le, miközben sebességem és átlagsebességem pillanatról pillanatra változik.
Észreveszem, hogy a cél irányában jobban közelít a kiírt érték a valósághoz, mint amikor más irányba vagyok kénytelen kanyarodni. Aztán a határ közvetlen közelében feltűnik a térkép, rajta a céllal. Immár tudom, melyik sárga csíknak jelölt utat kell, hogy válasszam, hogy célba érjek!

Csak egy fél óráig tart a próbaút. Érdekesség, számomra technikai csoda, a közúton tévelygők nélkülözhetetlen segédlete, s talán egy hasonlóság, melyet - mutatis mutandis - felhasználhatunk. Modell azokhoz a kiismerhetetlen valós és átvitt értelemben vett utakhoz, melyek hálójában nap mint nap járunk, s amely utakon - mondják, kiismerhetetlenül - az Úr is közlekedik.
S mi, akik egy kétes értékű cél elérése érdekében hajlandók vagyunk - nem is kis - áldozatot hozni, hogy biztosan odaérjünk, minekünk hiába a figyelmeztető csipogások sorozata, hiába az előrejárt, kiegyenesített ösvény, hiába a holdak és csillagok, a lélek GPS-ei, megyünk sokszor csak a saját fejünk után. A komikum határát súrolja, (s az átvitt valóságban a tragikummal határos) amikor a profi kis készülékek egy hiba után "megszólalnak": "újrakalkulálás", és a betáplált cél itányába újabb zöld vonal szövődik. A legalacsonyabb IQ-t sem tudomásulvéve terelgeti a volán mögött ülőt a hang, míg a készülék le nem merül, vagy az utazó célba nem ér.
Ha nem, marad az újratöltés és a cél újabb meghatározása.
Hátha rossz a kijelölt cél, hátha nem a legközvetlenebb utat jelöltettük be, hátha túl nagy a kitérő! Megannyi hibalehetőség, melyeket az élő környezet tesz még kiszámíthatatlanabbá.

Advent második vasárnapjának evangéliuma szempontokat ad az út megválasztásához. Bíztat a történeti ténnyel, hogy mások nyomán a mi utunk már lehet felmértebb, lehet egyenesebb és egyenletesebb abban a látszólag kiismerhetetlen, bonyolult, időben is tagolt térképen, melynek egyenes, ajánlott vonalát annyi keresztutca szakítja meg. Csillagok és közelünkbe jött ragyogások, rejtett és jelzett utak, advent csodái, lehetőségek, melyek felhasználásra ajánlottak. Mert lehetünk ilyen modernek is!
- DI -