Mt 2,1-12 Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: ,,Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.'' Amikor Heródes király meghallotta ezt, megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol születhetett a Krisztus. Azok ezt felelték neki: ,,A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által: ,,És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek'''' [Mik 5,1-3; 2 Sám 5.2]. Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.'' Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Mondják és tapasztaljuk, hogy az információ nagyhatalom. Megelőz minket a jelenlétében, uralja a "trendeket", sok, addig nélkülözhetetlennek hitt mozgást tesz feleslegessé. A hír futótűzként terjed, s ki tudja, Isten a betlehemi csillag helyett e-mailt küldött volna, s a háromkirályok utazásának informatikai értelemben lett volna értelme? A példa abszurdsága talán arra jó, hogy az informatika mindenhatóságába vetett hitet egy pillanatra megingassa, ha már személyes találkozásaink nagy részét a száguldó bitek helyettesíthetik.

Magam is meglepődtem, amikor serdülő leány ismerősöm a héten helyesen határozta meg Vízkereszt ünnepét. Akkora a keveredés a fejekben, hogy előtte egy-két órával ugyanott alig okozott némi megtorpanást, ahogyan egy kisgyerek a karácsonyra kapott nagyfülű nyúllal megjelent. Ahogyan tartalmukból kifordulnak az ünnepek, csak ezt követheti a szokásrend (szokatlanság-rendetlenség formában) a mindennapok gyakorlatában.
Még nagy problémát okozhat a hó hiánya. Nagyobbat a fejekben, mint a sípályákon, mert lassan már csak ez és a fények köthetők igazán a decemberi ünnephez.
Örüljünk tehát annak, hogy van még, aki ismeri a háromkirályokat, s ha a szimbólumaikkal alig is foglalkozik, legalább egy sláger vagy némileg giccses kép formájában van elképzelése a Máté evangélium mai szakaszáról. Akik valamivel többet szentelnek a hódolat fogalmának, azokat is óvatos meghátrálásra késztetheti világunk aktualitása: vajon a királyhoz kötődik a bölcs fogalma, vagy a bölcsek királyságát fejezi ki a mondandó első fele, s ha igen, akkor miért nincs ma így?
Vajon a média gyér közvetítéseiben a tiszteletteljes megjelenés és az ajándék fogalma hogyan jut el az éteren keresztül a hallgatóhoz-nézőhöz, ha ismert emberek (sztárok?) más csillagot keresnek, s találnak?
Van-e módja egy igazán személyes Isten-látogatásnak, ha annak nincs kifelé semmiféle látszata? Arra gondolok, hogy a nagy találkozás semmihez sem fogható érzését hányan élik át bölcsen, például úgy, mint a híres történetben szereplő egyszerű ember? ("Én nézem Őt, Ő néz engem".) Kiváncsiskodó, tudálékos korunkban, amikor kételkedni mindenben a divat, megfejtendő, átvitt értelmű történet-e a bölcsek látogatása vagy ébresztés, követendő példa, amit a három látogató bármely elnevezésétől függetlenül érdemes kipróbálni, érdemes rá időt áldozni, mert abból van a legkevesebb?
Amikor már a leírás minden mozzanatát történetileg, a korba helyezve, összehasonlító tanulmányok alapján kielemezték, vajon feltűnik-e közben a sorrend, melyet a ma embere szeretne megfordítani? Először ugyanis volt a késztetés, az elhatározás és az elindulás, vállalása mindennek, ami ezzel jár, s csak utána a csodák sora, a találkozás, a megerősítés. Vajon kitart-e a szellemi elemózsia Betlehemig, hogy utána a találkozással töltekezve tartson ki a hit, amikor csak az a bölcsesség, az a királyság marad meg, amivel elindultunk, a máshonnan pótolhatatlan információ, a meggyőződés arról, ami láthatatlan: Isten szeret bennünket .
- DI -