CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 2., péntek, Melinda, Vivien napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Gazdaságpolitikai szemléletváltással és gyakorlattal kellene javítani az idősödők helyzetét

Dr. Iván László: Az állam nem teljesíti az idősödőkkel szembeni alkotmányos, emberi és erkölcsi-morális kötelezettségeit

A magyarországi idősödéssel, idősügyi kérdéssel összefüggő adatok az unióhoz képes nagyságrendekkel rosszabb szegénységfokot mutatnak – mondta Dr. Iván László professzor soproni előadásán, amelyet az MKDSZ helyi szervezete és a Kolostor Klub közös szervezésében tartott.




Jelenleg növekszik a munkanélküliség. A fiatalok megélhetési lehetőségei, – akikre az idősödők támaszkodhatnának – egyre rosszabbak, a háttértámogatásban a munkaerőhiányból származó gondok sokasodnak. A nemzedékek egymásra mutogatnak. Azzal, hogy ezt kihasználja egy társadalmilag intézményes állam, azaz elvárja, hogy az idősödők öngondoskodásukat megoldják, kilép abból a kötelezettségből, ami alkotmányos és erkölcsi, morális kötelezettsége. Az emberekre hárított újabb és újabb terhek még inkább rontják a fennmaradásnak és a jövőre készülődésnek az alapvető feltételeit.

Ez egy mély bizalmatlansághoz vezet, amely vagy passzivitásban nyilvánul meg vagy egy agresszív, nyugtalan, izgatott, egy egymás közötti kapcsolatokat is rontó magatartásformában.

Ezért az idősödés jelenlegi gondjainak megoldásában a bizalom és a szeretet megkerülhetetlenül alapvető kérdés.

Nem lehet társadalmat építeni, fejleszteni és jövőképet biztosítani egyetlen korosztály számára sem, úgy, hogy a társadalom óriási terheket, leszakadásokat, lemaradásokat halmozott föl az elmúlt évtizedek alatt, és különösen az elmúlt 3-4 esztendőben.

Ha azt nézzük, hogy a nagy költségvetési kereteken belül hogyan próbál a társadalom gondoskodni az időskorú, és ezen belül a sokkal betegek arányát keltő magyar valóságban, akkor azt látjuk, hogy az ő sorsuk nem elsődlegesen meghatározó a politikán belül.

A költségvetés – nem mindig ésszerű – fejlesztésekre súlyos milliárdokat visz el, miközben a szociális biztonságra szánt összegek fogyatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő alapokkal nem rendelkező, a megfelelő felhalmozást nem élvező emberek sokasága súlyos megélhetési és bizalmi válságban van.

Hogy mennyi időnek kell eltelnie, ahhoz, hogy a helyzet megváltozzék? Ez attól függ, hogy milyen gazdaságpolitika, társadalompolitika és elosztáspolitika, továbbá mennyire embercentrikus gondolkodást is magában foglaló pénzügyi politika alakul ki Magyarországon. Az elosztás jelenlegi szempontjai szerint a 2007-2008-as évekre vonatkozó trendek együtt a statisztikai adatokkal és a költségvetési adatokkal azt mutatják, hogy az idősödőket érintő intézkedésekkel a megélhetési problémák növekednek. Az intézkedések egyre kevesebb humánus tartalmat hordoznak, mind kevesebb bizalmat és biztatást jelentenek, és a továbbiakban is a leginkább túlterhelt rétegekre, a rászorultakra terhelik azokat a deficiteket, amelyeket az állami pénzügyi politika felhalmozott az utóbbi években.

Csak másféle gondolkodásmóddal, a megélhetési viszonyokat érintő GDP –növekedést is generáló intézkedésekkel, gazdaságpolitikai szemléletváltással és gyakorlattal lehet ebből kilábalni.

Amennyiben ebbe az irányba alakulnának a folyamatok, akkor 5 éven belül a lényeges, idősödéssel összefüggő problémákat meg tudnánk oldani: a nyugdíjkérdést, a szociális támogatási rendszerek működését, a vállalkozásfejlesztést, az adópolitikát, a szellemi-lelki motivációs rendszereket; végső soron azt, hogy érdemes legyen élni és megöregedni Magyarországon.

Ehhez az kell, hogy az állami törvénykezés ne csonkító feltételeket eredményezzen, hogy humánus társadalmon belül megfelelő előkészítéssel, adatfeldolgozással, előretekintéssel hozza meg döntéseit.

Az idősödő társadalom alapvető kérdéseinek megoldásában a humánus gondolkodásnak kell érvényesülnie. Semmiféle törvényt nem jogosíthatja föl a döntéshozókat arra, hogy megszorításokat hozzon és a gazdasági deficitjeit áthárítsa a mindennapok emberére – fejtette ki Dr. Iván László.



2007. február 08., csütörtök 21:45


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület