CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 2., péntek, Melinda, Vivien napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Mert értük élünk

Lk 6,17.20-26 Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: ,,Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok! Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!

Ha elgondolom, hogy hány élet-definíciót tanultam már meg az elmúlt több, mint ... annyiban, akkor elfog a kajánság, és azt mondom: nem is csoda, hogy ennyire életképtelenek vagyunk. Voltunk fehérjék, harmadik jelzőrendszerű élőlények, önfejlődő létezők, klinikai és biológiai halottak, alagútban járók, talán már ufonauták is. Olyan általános definíciót azonban, mely az életünk egészére vonatkozna és funkcionális lenne, alig hallottam.
A minap félálomban próbáltam lefejteni létezésem szintjeit magamról, mint a nyuszi a leveleket a káposztáról. Ahol csak megtorpantam, a homo ludens, a mindennel játszó ember azt kérdezte saját magamtól: lehet-e így Krisztus nevében létezni, van-e értelme ennek a létnek és hol az a bizonyos értelem, ha Krisztus, az élet ura életnek nevezi ezt az állapotot? Most már meglehetősen hosszúra nyúlt gyakorlatomban nemegyszer tapasztaltam, hogy a mások által már csak tehernek és értelmetlennek vélt élet hogyan tudja - előnyösen - átalakítani egy-egy család életét, s azok, akik látszólag könnyen megszabadulnak az ilyen "vegetatív létezőtől", akik hevesen ágálva utasítanak el mindent maguktól, ami máshonnan származik, mint az ő kútfejükből, mi mindenből maradnak ki? Frappánsan mondhatnám azt is, hogy Jézus, aki épp a mai evangéliumban boldogoknak mondta a nehézséggel küzdőket nem pedig könnyű életet ígért nekik, miként Sütő András anyja álomban tette ezt fiával.
Az életet ugyanis mindenki magában nézi vagy úgy, hogy önmagának vagy mások vélt érdekeinek mennyire felel meg a részeiben-egészében létező.
Mit nevezzek hát hasznosságnak? A munkaképességet? Akkor a gyerekek és öregek máris kilőhetők. Az értelmet? Akkor egy IQ teszt után sokak számára vezethet a út a Taigetoszra. A mozgást?- kérdezem, a beszédet? S fogyunk-fogyunk egyre, akiket a közmegegyezés demokratikus alapon élőnek gondol. Most már csak azokat kell kiszűrni a megmaradt csoportból, akik még nem születtek meg, s akiknek láthatóan nincs meg a magukhoz való eszük. Hányan is maradtunk? Egyedül?
Ha mindezt komolyan végiggondoltuk, akkor már óvatosan ki lehet mondani a szentenciát: az ember életének nem önmagáért mérhetően, hanem másokért van értelme: segíteni a másikat a létezés isteni feladatának teljesítésében. S hogy a létezés feladata inkább egy sztahanovista életszemlélet és életvitel, egy hatalmas vagyon vagy valami más, arra most hadd ne kelljen borítékolnom a választ!
Nincs más válasz a szenvedésünkre, bajainkra, gyengeségünkre, sírásunkra, élhetetlen szelídségünkre, csak a segítés boldogsága. S nehogy valaki a Júdás-evangélium analógiájára azt képzelje, hogy ő azzal, hogy másokat "boldogságvárományossá keserített", Jézus tanítványává vált azzal, hogy mások életét átformálta "Isten szándéka szerint". A tény, hogy vannak, akik vígasztalnak, akik ajándékoznak s van hatalom, mely az élet legnyomorúságosabb formáit is megbecsüli, mert abból a környezetnek juttat valamit, amit más nem adhat, visszajelez.
Bizony, hibásnak tűnik minden olyan lelkiismeretes méricskélés, mely grammonként és másodpercenként osztogatja szét az életet, s nem pazarlóan bánik vele. Mint Krisztus. Ahogyan Ő mutatta. Ahogyan magára oly keveset szánt.
- DI -



2007. február 10., szombat 14:52


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület