Emlékezés Kitaibel Pálra, születésének évfordulóján

Azt, hogy a Nagymartonban 250 évvel ezelőtt született, városunkban, Győrben tanuló, majd Pesten orvosi diplomát kapott természetkutató Magyarország élővilágának, talajainak, kőzeteinek, forrásvizeinek első európai elismertségű feltárója volt, leckeként tanítjuk.

Andrássy Péter és Dr. Józan Tibor, a soproni Városszépítő Egyesület elnöke

Évente 4-5 ezer hazai, felvidéki és erdélyi tanuló jelentkezik a Kitaibel nevét viselő tanulmányi versenyre. Ők ennél sokkal alaposabban megismerkednek munkásságával. Tudják, hogy ma is kb. 140 növény-, néhány állatfaj őrzi nevét, amelyeket a mintegy 20-ezer kilométeres kutatóútjai során fedezett fel.

Tudják, hogy a Kárpát-medence ritkább növényeinek leírását és rajzait tartalmazó könyve, a legértékesebb, legritkább botanikai művek sorába tartozik. Tudják, hogy 150 gyógyhatású ásványvizet elemzett, hogy elsőként használta a klórmeszet ipari fehérítésre, készített cukorszirupot különböző növényekből és így tovább.

Mindezeknél aktuálisabb ma, hogy sírfeliratának alábbi mondatára emlékeztessünk:

„Lelke ékességét nem csekély derekassággal tisztességgel és erkölcsösséggel bizonyította". Napjainkban, amikor a világot egy ember önzetlensége, tisztessége sokkal inkább meglepi, mint bűnössége vagy hazudozása, a kitaibeli „lelki ékesség „ bizony nehéz lecke!

Az elmúlt évben - számos intézmény, egyesület támogatásával - jelentettük meg Kitaibel Pál 200 évvel ezelőtti soproni útja során írt útinaplójának magyarnyelvű fordítását, Gombocz Endre értékfeltáró munkájára is emlékezve.

Egy barátom, aki a kis füzetet átolvasta, a következőt jegyezte meg: „Hihetetlen, de csak egyetlen olyan feljegyzést találtam, ami róla szól (1806. július 3-án belázasodtam)”. Igen! Kitaibel nem keverte össze a munkát az önigazolással. Nála nem találkozunk az ürességet jelző: „én azt gondolom „ beszédtöltelék „énjével"! Derekassága, tisztessége alapjain tisztában volt azzal, hogy az a közösség ad, amelyet az egyének önzetlensége tesz lehetővé.

A lelkünket erősítő visszaemlékezés alkalmát kihasználva kell szólnom Gombocz Endre mellett, aki a Soproni Szemlében, 1937-ben adta közre Kitaibel útinaplójának egy részletét, méltatva a tudós egész életművét Kárpáti Zoltán, soproni születésű egyetemi tanárról. Ő volt a kétszáz éves évforduló motorja 1957-ben, neki köszönhetjük a soproni emléktábla elhelyezését is. Diákként fogadta barátai közé Csapody Istvánt, aki hozzá méltóan volt a kitaibeli örökség ápolója.