CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. november 17., szombat, Hortenzia, Gergö napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Emléktáblát avattak Sopronban Csapody István (1930-2002) tiszteletére

A családtagok, volt tanítványok, tisztelők jelenlétében avattak február 24-én emléktáblát Csapody István (1930-2002) Széchenyi-díjas, Pro Natura-, Pro Urbe Sopron-díjjal kitüntetett c. egyetemi tanár tiszteletére a Mező u. 9. szám alatti szülőház falán.

A tudós botanikus érdemeit Abdai Géza alpolgármester méltatta.

,,Sopron olyan értékünk, hogy nem maradhat csak önmagáért" - idézte Sopron alpolgármestere László Gyula régészprofesszort köszöntőjében.

- A város számtalan tudósnak, művésznek, kutatónak, uralkodónak, államférfinak adott otthont, nyújtott lehetőséget az alkotásra, kiteljesedésre, hírnévszerzésre.
Sopront a felbecsülhetetlen értékű történelmi, művészeti emlékein túl, az itt alkotók, kutatók szellemi hagyatékának, pazar gazdagsága teszi páratlanul vonzó, értékes várossá.
Nehéz lenne felsorolni Lackner Kristóftól Becht Rezsőig, Liszt Ferenctől Csatkai Endréig, ki mindenki alakította, formálta a város kulturális szellemi arculatát - tette hozzá Abdai Géza.

A városukra büszke, és a városukért tenni akaró polgárok közé tartozott Csapody István botanikus, a növényvilág tudósa és szerelmese, akinek Sopronért és hazánk természeti értékeinek fennmaradásáért érzett elkötelezettsége elismeréséül készíttette Sopron városa az emléktáblát. Csapody István tudását tapasztalatát, felfedezéseit megosztotta könyvei és számtalan publikációi által a hazai és a nemzetközi szakmával, tanítványaival, barátaival, ezzel Sopron tudományos, szellemi életét gazdagítva - mondta a város nevében Abdai Géza, aki a város nevében megköszönte a tudós családjának, hogy gondoskodó szeretetük hozzásegítette a soproni botanikust az alkotáshoz, életműve kiteljesedéséhez.


A volt tanítványok nevében dr. Bartha Dénes tanszékvezető egyetemi tanár méltatta a példamutató előd munkásságát, emberi tartását.

Az ünnepségen Andrássy Péter tanár személyes hangvételű megemlékezésében a hitét, magyarságát megtartó, család- és hazaszeretetből, természetszeretetből, barátságból példát mutató tudós barátra emlékezett.

Andrássy Péter tanár emlékbeszéde


Amikor - mint később kiderült - drága barátunk Csapody István, utoljára járt a Károly-magaslaton, és ott Tamás fia segítette őt, a példakép Gombocz Endre nevét viselő házba, a lépcsőnél kétszer is megbotlott.

A betegséget tükröző arcának szájzugában kis mosollyal, ezt mondta: Egyre közelebb a küszöb!

Hogy jöhet ez közelebb, kérdezhetik Önök? A Magas-Tátrai közös kirándulásainkra gyakran kísért el bennünket, József Attila: Isten című verse. Első négy sorát felidézve, választ kapunk a kérdésre:

,,Láttam, uram a hegyeidet
s olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
hogy küszöbödre ülhessek, Uram.

Sajnos az 1990-es évek második felétől már nem tudott velünk jönni. A verset - kissé szabadon folytatva: egy apró emberi szív gyenge dobogása elveszett a roppant hegyek dobogásában .... Majd Csapody István, öt évvel ezelőtt az Úr küszöbére ülhetett, mi pedig a Schneeberg keresztjénél és a Magas-Tátra sziklafala alatti jelképes temetőben – ahol 1984-ben ő beszélt nekünk Kitaibel Pálról – rá emlékezhettünk és a közben elhunyt útitársaink lelki üdvéért imádkozhattunk.

Itt kérdezte meg tőlem, csoportunk legfiatalabb, tíz éves tagja, a következőt:

,,Akikre most emlékezünk, azok most látnak, hallanak bennünket?” Ebben biztosak lehetünk – mondtam –, de te tudod-e, hogy ki volt Csapody István? ,,Tudom ám!” – hangzott a válasz. ,,Ő az a bácsi aki sokat mosolygott, és keveset volt mérges, aki le van fényképezve a kilátóban, ahol a botja és a szemüvege is látható.”

Igen! Azok, akik személyesen ismerhették, akik jártak vele erdőkben, réteken, azokban elsősorban mosolya, figyelmessége, türelme és a párturalom elleni kifakadásai élnek. Ezek persze a botanika számára, nem megfogható, nem objektív kategóriák.

A tudományos munkásságára emlékező, könnyebb helyzetben van és lesz, hiszen sok évtized múlva is bemutathatja könyveit és egyéb írásait. A szeretetet sugárzó mosolyt, főként pedig a barátságot, sajnos évről-évre kevesebben őrizhetjük.

Ezért nagyon fontos, hogy a fiatalok és az őt személyesen nem ismerők halljanak a hitét, magyarságát óvó, család-ját, városát, a természetet szerető emberről, aki számára minden barátság az isteni kegyelem ajándéka volt, aki a barátságot nem ranghoz, érdekekhez vagy életkorhoz mérve adta, őrizte.

A Kitaibel emlékét ápoló középiskolai tanulmányi verseny nemzetközi döntőjében, ahol a szóbeli zsűri elnöke volt A védett növények című könyvét dedikálta egy 15 éves, tiszta tekintetű erdélyi diáknak, aki aztán örömében úgy futkározott fel és alá a nagy teremben, mintha egy versenyautót kapott volna. Társainak mutogatta a beírást, amely így szólt:

„Ifjú barátomnak T. Vincének, szeretettel: dr. Csapody István"

Azt kívánom, hogy ez a márványtábla legyen az erdélyi fiú őszinte boldogságához hasonló örömforrása városunkban a barátságnak, az önzetlen szeretetnek és ne kelljen szégyenkeznünk majd a falfirkálók „kiteljesedése" miatt

Köszönöm, hogy a család lehetőséget adott az emlékezésre!

Köszönöm a jelen lévők baráti figyelmét.

Az ünnepségen a család mellett Abdai Géza alpolgármester, Firtl Mátyás országgyűlési képviselő és Bartha Dénes egyetemi tanár elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit az emléktáblánál.

Képriport az ünnepségről





B. Tóth Éva




2007. február 25., vasárnap 12:12


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület