Egyházkerületi Nap – kettős emléktábla-avatóval

Az 50 évvel ezelőtt elhunyt Kapi Béla dunántúli püspöknek és édesapjának, Kapi Gyulának, a soproni tanítóképző intézet igazgatójának – a Líceum egykori diákjának – emléktábláját avatták fel március 4-én a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum belső udvari falán.

A kettős portrét Ittzés János evangélikus püspök és Tölli Balázs líceumigazgató leplezte le.

Az idei egyházkerületi nap egyik fontos, ünnepi eseménye volt az emléktábla-avató, amelyet megelőzően sor került az egyházkerületi teológiai pályázat eredményhirdetésére, és az ahhoz kapcsolódó előadásokra és fórumbeszélgetésekre. A Líceum történetét bemutató filmvetítést, a Neumann János informatikai pályázat eredményhirdetése követte, majd hálaadás a Líceum 450 éves fennállásáért.

Kapi Gyula 1850 január 27-én született Lajoskomáromban. Szülei: Kapp Henrik „oskolatanító” és Balogh Julianna. 8 évesen már teljesen árva, 3 testvérét is elvesztette. Rokonai és pártfogói nevelték. Tanulmányait főleg Pálfy József soproni Tanítóképző igazgatója segítette. A soproni Líceumban kitűnő tanuló volt. Korán megmutatkozott rendkívüli zenei tehetsége, 14 éves korában zenetanítással enyhítette anyagi gondjait. Hegedű, brácsa, cselló és nagybőgő után mesteri fokon játszik zongorán és orgonán. Lipcsében majd Zürichben képezi magát tovább.
17 éves korától a soproni Tanítóképző tanára, később igazgatója. Széleskörű érdeklődésére jellemző, hogy a zenei tárgyak mellett tanít magyar irodalmat és selyemhernyó tenyésztést is. Egyházzenei reformot hajt végre, a kántorképzés színvonalát magas fokra emeli. Papp Józseffel népiskolai tankönyvsorozatot, tanügyi folyóiratot, összhangzattani gyakorlókönyvet szerkeszt, Orgonaiskolát ír, „50 rövid előjáték” címmel prelúdiumos gyűjteményt ad ki. A Daloskönyvecske, Pálmaágak, Magyar Éneklő kar, Vallásos Karénekek és Gyermeklant az énekkari munkát segítik. Ének- és zenepártoló

ó Egyesületet alapít, melynek tagjaival – jóval Bartók és Kodály előtt – népdalgyűjtést végeznek.
Legnagyobb munkája az 1912-ben megjelent Korálkönyv, melyből még most is szívesen játszanak kántoraink. Magyar-, német- és szlovák nyelven íródott. Kirchner Elek munkatársával együtt sok régi magyar dallamot tettek benne közkinccsé.
Hatalmas munkabírás, felelősségtudat, szorgalom, szigor és meleg szív jellemezték. Diákjaiért mindent megtett, sokszor még ápolta is őket.
Felesége Hirschfeld Adrienne nagyműveltségű, kitűnő zenei talentummal megáldott asszony volt. Gyermekeik: Jenő, Vilma, Béla, Juliska.
Kapi Gyula 1923-ban hunyt el, a soproni evangélikus temetőben nyugszik. Koporsójánál iskola, egyház, város, vármegye, állami és társadalmi egyesületek álltak ravatalánál és méltán mondták el róla, hogy a magyar tanítóság atyja, az evangélikus egyházzene apostola, a közművelődés nagy munkása volt. Sírkövét az ország evangélikus tanítósága állíttatta.

***

Kapi Béla 1879 augusztus 1-jén született Sopronban, az azóta lebombázott Evangélikus Tanítóképző Intézetben. Édesapja Kapi Gyula, az intézet igezgatója és Hirschfeld Adrienne. Testvérei: Jenő, Vilma, Juliska. Sopronban keresztelték, konfirmálták, szentelték pappá és eskették meg Bonyhai Hegedűs Katinkával, kivel 52 évig éltek boldog házasságban. Gyermekeik: Gyula, Magdolna, Vilma, Klára, Kató, Béla.
Már a soproni Líceumban kitűnt irodalmi- és zenei tehetségével. Nagy válaszút előtt állt, végül a soproni Teológia mellett döntött, majd Rostock és Halle egyetemén képezte magát tovább. Négy hónapig Nemesdömölkön (ma Celldömölk) segédlelkész, majd Gyurátz Ferenc püspök maga mellé rendeli püspöki titkárnak. Az irodai munkát boldogan cseréli föl 1904-ben a körmendi gyülekezettel. Ezt a 12 évet tartja mindvégig élete legboldogabb korszakának. Itt pásztora lehetett nyájának. A paróchia árnyas fái alatt 1910-ben született meg a Harangszó néplap, mely évtizedekig kedvelt lapja volt az ország evangélikusságának.
1916-ban 36 éves korában Körmenden kapja a hírt, hogy a Dunántúli Egyházkerület püspökévé választotta. Addig semmilyen magasabb egyházi tisztséget nem töltött be, esperes sem volt, írásain keresztül vált ismertté. 1916-tól Szombathely a püspöki székhely, 1928-tól pedig Győr. 32 éven át, 1948-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig vezeti a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületet.
Vonattal és lovas kocsival közlekedve 54 templomot szentel fel, 333 gyülekezetet látogat és vizsgál meg minden szempontból.
1918-ban Dunántúli Luther Szövetséget, 1923-ban Evangélikus Diákszövetséget alapít, 1924-ben Belmissziói Munkaprogramot indít, mely évtizedekig segíti az egyházi munkát, 1937-ben Iskolai Kisgyülekezetet szervez. A vallásos estek szervezése is az ő nevéhez fűződik.
Bátorságára jellemző, hogy harcol a törvénytelenségekkel szemben, az üldözöttek (hazai németek, zsidók) mellett kiáll. Luther Mártonnak egyházunk birtokában lévő végrendeletét nem engedi Hitlernek odaajándékozni.
Körmend és Sopron díszpolgára, irodalmi társaságok tiszteletbeli tagja, 1927-től felsőházi tag, 1937-től titkos tanácsos, valamint a magyarországi evangélikus egyház lelkészi elnöke.
Élete vége mindennapi temetés, a történelem vihara elsodorja, amit épített, mégis hisz abban, hogy lesz feltámadás. Halálos ágyán is prédikál: „A kegyelem ajtaján zörgetek”.
1957 április 2-án hunyt el Győrött.

B. Tóth Éva

Képriport az eseményről