CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 2., péntek, Melinda, Vivien napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Az esti Bécs, - másként


Különleges élménynek voltunk tanúi a Mediterrano Étterem Toscana termében, ahol Kovács Péter fotográfus mutatkozott be a soproni közönségnek.Az esti Bécs, - másként című tárlatot Dr. S. Kárpáti György nyitotta meg.

Kovács Péter fotókiállítása elé

Le Corbusier a XX. század legnagyobb építésze mondta egyszer: „ az építészet a fényben összegyűjtött tömegek mesteri, korrekt és fenséges játéka”
A fotográfia a tárgyak képének érzékeny felületen (lemez, film, papír, vagy elektronikus adathordozó) fény hatása alatti rögzítése.

1838 ban Daguerre feltalálta a Dagerro-típiát. Azóta talán máshoz alig hasonlítható fejlődés következett a fotográfia területén. A kezdetben hosszú órákat kitevő expozíció volt szükséges a kép fémlemezen való rögzítéséhez. Az üveglemezre felhordott fotoemulzió, a celluloid film gyorsan kezelhetővé tette ugyan a nyersanyagot, de szembetűnő ára volt a film érzékenység növelésének. Kevésbé váltak láthatóvá az apró részletek, túl nagy lett a különbség a fény és az árnyék között.


A színesfilm megjelenésével ez a probléma tovább fokozódott, és tetőzött a digitális technika megjelenésével. Egy homogénen megvilágított felületnél ez a probléma uralható, de ha esti fénynél szeretnénk egy épületet lefotografálni, áthidalhatatlanná válik a probléma. Átlagos expozíciónál a megvilágított felületek túlexponálódnak, a sötétebb részek elvesznek a feketében, és az automata fénymérés sem képes csodákra. Rakhatjuk a fényképezőgépünket állványra, variálhatjuk a megvilágítási időt, a blendét, olykor vakuval is deríthetünk, de az eredmény az esetek legnagyobb részében csapnivaló lesz.

Ha itt körülnézünk, látunk azonban valamit, amit a hétköznapi szemlélő így soha nem láthat meg. Az esti kivilágított Bécsi középületek mellett -ha magunk ott sétálunk- autók, fiákerek, villamosok, emberek látszanak, na és az ő hulladékaik, az eldobott cigarettás- dobozok, üres üdítősflakonok, és a reklámszatyrok színes kavalkádja.

Itt azonban egy varázslatnak vagyunk tanúi. Az elmúlt századok építészeti alkotásait látjuk ismét Le Corbusier-hez visszakanyarodva tanúi vagyunk a „ fényben összegyűjtött tömegek mesteri, korrekt és fenséges játékának” -aranymetszésben.

Persze ez már nem Le Corbusier, ez Kovács Péter Csapodról- Sopronból- vagy talán inkább Bécsből. Aki miután szűkebb régiónkban teleszívta magát a művészetek szeretetével, mérnökhallgatóként rácsodál- kozott a bécsi középületek mérnöki tökéletességgel megvalósított emberléptékű arányokkal kivitelezett, nem kis büszkeséggel mondva fertőrákosí vagy margitbányai kőből épített csodákra.

Levetkőztette, lemeztelenítette, szürreális világként mutatja meg nekünk azt, amit ha bárhogy szeretnénk magunk meglátni, nem tehetjük meg, mert ehhez szükséges Kovács Péter világa, a maga által megteremtett kikristályosított világ.

De hát mindezt hogyan? A digitális adathordozók nem képesek erre- önmaguktól!
Emlékszünk még? Daguerre- Dagerrotípia- órákig tartó expozízió.

Kovács Peti a bécsi Műszaki egyetem hallgatója kitalálta. Ez a technika létezik ugyan, de eddíg talán másra használták. Péter állványra rakja fényképezőgépét. Hosszúakat exponál. Perceket is akár. Sorozatfelvételeket készít. Egyet a csúcsfényekre- a kép többi része fekete lesz. Egyet a jól megvilágított részekre, újabbat a sötét felületekre, ja és az égboltot sem hagyja ki. A hosszú expozíciók miatt a mozgó tárgyak, emberek eltűnnek a képekről. A fotókat otthon a számítógépre tölti, és hosszú órák, átvirrasztott éjszakák után egy képpé olvassza össze a sorozatokat, aprólékos munkával, hihetetlen türelemmel.

És íme az eredmény! De hát mi is ez tulajdonképpen? Ismerve az aprólékos, de magasztos, magas, művészi ihletettséggel végzett folyamat hátterét , a digitális hímzés, vagy kézimunka, -de talán leginkább illik rá- a digitális festészet jutott eszembe, melynek eredményét, ezeket a magas esztétikai értéket képviselő fotográfiákat itt láthatjuk a falakon.

Kovács Peti nagyra nőtt!

Így is- úgy is!
Még sokat fogunk hallani róla.
Megtiszteltetésnek veszem, hogy első fotokiállítását én nyithattam meg!

(Dr. S. Kárpáti György kiállítás-megnyitó beszéde elhangzott 2007. február 10-én, a soproni Mediterrano étterem Toscana kiállítótermében)

***

Tisztelt Látogató!

Meggyőződésem hogy az ember küzdelme megadja a katarzist az út keresésében és küldetésünk megtalálásában.

1975. április 22-én születtem a soproni Erzsébet Kórházban, hogy azután egy szeretet-központú, háromgenerációs családban nevelkedjem Csapodon, - értelmiségi szüleim, és egykor mezőgazdasági gazdálkodó nagyszüleim körében.

Az általános iskola alsó tagozatát Csapodon jártam. Változást hozott életemben az 1985-ös esztendő, amikor szüleim nehéz, de bölcs döntését követően, Keresztszüleimhez kerültem, hogy alapfokú tanulmányaimat Sopron talán legerősebb iskolájában, a Belvárosi Általános Iskolában (ma Szent Orsolya Általános Iskola és Gimnázium) folytassam, ahová egy évvel később Ági húgom is követett. Angol és német nyelvű különórákra mindketten Friedrich Judit nénihez jártunk, és én a Soproni Zeneiskolában Demeter László hegedűtanár tanítványa lehettem. Az „Orsolyában” – nagy versenyszellemű osztályban, szeretetteljes, de magas mércét állító tanárok segítségével tanultam meg a kemény és következetes munkát, Laci bácsitól 8 éven át, a zene és a művészetek szeretetét, a türelmet és a kitartást, drága Judit nénitől a német és angol nyelvet, s e nyelvekhez tartozó kultúrát.

Minden ember életét meghatározó Almamáter számomra, a soproni Széchenyi István Gimnázium lett. Máig tartó szeretettel emlékszem tanáraimra, akik érdeklődésemet a világ megismerésére irányították, s osztálytársaimra, akikkel a világ nagy kérdéseire együtt kerestük a választ.

Az érettségit követően, a minden mást elsöprő műszaki érdeklődésem, a Budapesti Műszaki Egyetem német nyelvű, Villamosmérnöki Karára irányított. A budapesti két és fél év műegyetemi tanulmányok után, felsőfokú ismereteimet, a bécsi Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar, Híradástechnikai Szakirányán folytattam. A bécsi Műegyetem, a korszerű műszaki tudományok újabb és újabb megismerésével tart fogva,- jelenleg is tanulok, miközben több éve a tanulás mellett dolgozom is.

Az első fényképezőgépet Édesapám adta a kezembe, aki ifjú korában maga is remek művészi fotókat készített, - ma már inkább csak jó családi fényképek jelzik szaktudását. Már dédnagyapám egyik testvére szintén nagy szerelmese volt a fényképezőgépnek,- mint ahogy nevelésemben nagy szerepet játszó Keresztapám is.

Tíz-tizenkét éve fotózom, de a fotózás iránti „szenvedélyem”, igazán az utóbbi néhány évben erősödött meg. Ehhez,- vélhetően -hozzájárult a digitális fotótechnika megjelenése, az internet, mint e műfaj melegágya, a különféle galériák neten történő megjelenése, s ezáltal a

fotóművészet ember-közelibbé válása. Ezen az igazán jelentős nyilvánossággal bíró honlapomon, kilencven képem található. Amint e galériámból kitűnik, sok-sok téma ragadja meg fantáziámat, hogy aztán a pillanatot, a látott világ képét, a technika segítségével varázsoljam olyanná, amely e pillanat önmagam által megfogalmazott képét vetíti ki.

Több száz felvételemből, e kiállításra,- tanulmányaim színhelyei, - az osztrák főváros, Bécs gyönyörű épületei, az általam megformált keretbe állított, környezetétől megtisztított építészeti műalkotások kerültek, a maguk szépségében, és a bennük megfogalmazott gondolatokkal.

Kérem a kiállítás Tisztelt látogatóit, fogadják szeretettel.


Kovács Péter

(cyberpress.hu-fotocommunity.de)



2007. március 06., kedd 21:11


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület