CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 2., péntek, Melinda, Vivien napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Fiatal Március - Sopron - Képriporttal

Sopronban délelőtt a Széchenyi-szobornál koszorúzással vette kezdetét az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc emlékünnepsége, amelyen ifj. Sarkady Sándor történész szólt az ifjúsághoz. ,,Március tizenötödike az élő bizonyság arra, hogy vannak pillanatai a történelemnek, amelyekben az ifjú áll az élre, s tüze, ereje, lelkesedése nagyobbat tud lendíteni a világ kerekén, mint az öregek minden higgadt bölcsessége" - fogalmazott a történész.

Az ünnepségsorozat a Szent György templomban az ünneplők részvételével ökumenikus istentisztelettel folytatódott.

Este megtelt a soproni Fő tér az ünnepi műsor idejére, amely előtt Dr. Fodor Tamás polgármester mondott köszöntőt, majd Szépligeti Mátyás egyetemi hallgató mondta el ünnepi gondolatait.

Az ExperiDance együttes frenetikus, dinamikus műsora a 48-as események színterévé változtatta a soproni Fő teret, kirobbanó sikert aratva a nézőközönség körében. Az emlékezés méltóságát emelte Nemcsák Károly színművész és Tolcsvay Béla előadóművész előadása.

Dr. Fodor Tamás polgármester ünnepi beszéde

Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves soproniak!

Március mindig a tavasz, a megújuló élet, a szabadság és a fiatalság szimbóluma. Mintha üzenne a tél, hogy véget ért, hogy a sötétség után következzen a fény, a virágzás, az öröm. És március mindig meg is adja nekünk a megújulást. Mindig másként, újabb és újabb arcát mutatva meg számunkra.

159 éve a mi ünnepünk is évről évre újat mutat. Mást mondott a XIX. században, amikor a nemzeti függetlenség volt a tét, mást 57 tavaszán, amikor a forradalmi újrakezdés reményét táplálta, mást 89-ben, amikor a diktatúrát akartuk magunk mögött hagyni,

és mást most, 2007-ben, mert szeretnénk erőt, elszántságot, békességet és igazmondást kölcsönözni.

A fiatal márciust ünnepeljük. Benne a 48-as fiatalokat, Petőfit, Vasvárit, Jókait, Vörösmartyt, és a fiatal gondolkodásúakat. Kossuthot, Széchenyit, Szemerét, Batthyányt vagy Mészáros Lázárt.

És emlékezünk a soproni nemzetőrség fiatal főparancsnokára Murmann Sámuel őrnagyára, aki Soprontól Aradig tűnt ki vitézségével.

1848 polgári eszmerendszere ma is példa és útmutató mindannyiunknak. Széchenyi gondolata, a „Szabadság és jólét. Polgári lét mindenkinek” bőven ad munkát számunkra.

Lehet-e többet kívánni ennél? Lehet-e nagyobb célt kitűzni magunk elé annál, hogy boldog gyermekarcokat, elégedett szülőket, és békés tekintetű időseket lássunk városunkban. Egy közösség más célt ki nem tűzhet maga elé, mint a polgárok és a közösség boldogulását.

Van-e a városnak olyan erős, összetartó és áldozatokra kész polgársága, akik a hívó szóra készek az összefogásra, a jó célok megvalósítására, a teremtő közös munkálkodásra.

Hiszem és remélem, hogy van ilyen polgárságunk!

Széchenyi pontosan tudta, érezte, hogy közösséget formálni, nemzetet alakítani csak az egyes emberek boldogulásán keresztül lehet. Ezért tekintett a városi polgárra egyforma, figyelő tekintettel. És mi sem tehetünk másként.

2007. március idusa azt üzeni nekünk, mai soproniaknak, hogy küzdjünk a megszerzett szabadság megtartásáért, mert a szabadság olyan, mint a levegő. Természetes, ha van, csak hiányát vesszük észre. Azt üzeni nekünk, hogy legyünk kitartóak, mert a munkának, igenis van értéke még akkor is, ha sokszor úgy látszik, hogy a spekuláció, a politikai „trükközés” a kifizetődő. Mi soproniak tudjuk, nem így van.

Azt üzeni nekünk ez a március, hogy merjünk egymás szemébe nézni, mert mi igazat mondunk, és számítunk minden segítő kézre, minden bátorító gondolatra.

És azt üzeni nekünk, hogy, ha kell, küzdünk. Küzdünk az igazunkért, küzdünk az igazságért, küzdünk álmaink megvalósításáért.

Küzdjünk azért, hogy Sopron a bizonyosság, a biztonság és az őszinteség városa legyen.
Ez az a hitvallás, amit Széchenyi nyomán nekünk vallanunk és vállalnunk kell.
1848 polgári eszméi üzennek nekünk. Üzenik a fiatalságot és a szabadságot.

A fiatalság csak látszólag életkor kérdése. Tudjuk jól, hogy itt, Sopronban is ezrével élnek azok a fiatalok, akikre majd városunkat, a Leghűségesebb Várost bízzuk, és a fiatalon gondolkodók, akiknek tapasztalatát, lendületét, elszántságát és hűségét kérjük közös céljaink megvalósítása érdekében.

Kedves soproni Ifjak!

Emlékezzetek szívetekkel Petőfi Sándor hívó szavára, a nemzeti dalra, amely ma is aktuális. Talpra Magyar! Mert ma is hív a haza!

Szóljanak hát a fiatalok, mondják el ők terveiket, álmaikat. Most önökön a sor ifjú barátaim!

Köszöntöm Önöket városunk Március 15-ei ünnepén!

Szépligeti Mátyás, egyetemi hallagtó ünnepi beszéde

Tisztelt Ünneplők, Tisztelt Soproni Szabad Egybegyűltek!

A mai soproni egyetemista fiatalok nevében köszöntöm mindnyájukat az ifjúság magvető márciusán. A mai napon szerte a hazában, határon innen és túl magot vetni indul a magyar, de zsebében a tavalyi kenyér. Száll a szó és szól a mag… Emlékezünk és számot vetünk önmagunkkal.

Az ereszek mélán kopognak, a házmesterek a körúton sepernek, zápor elől szalad a szél. Iramodó csizmák csattognak, vihar illata illan, a nagytemplomban harang gong. Mi ez? Gépek méhe döngni kél, egy, meg egy és még egy kalap utcánkba tér. Éljen a szabadság! Éljen az egyenlőség! Éljen Kossuth! Hol vagyunk? Gondolatainkban elmerülvén fejünk lassan leszegjük s képzeletben az elvonuló ifjú had után nézve saját mellünkre pillantunk. És óh mily boldog felfedezés, hogy az én szívem felett is lobog a három szín, a három szó miben eleink magukon túl tekintve már a mi viliágunk látták egykoron.

Puskát vállról! Szuronyt szegezz! Menet! Tűz! És ropog a cső s a csont, a velő! Tűz! Peng a vért és görcsbe ráng a szakadt gége, mozsár dong és Tűz! Csak cseng a kard, mellembe mart s a csákó már labancot hajt! Haj csak előre bátran hazádért! Első sor térdre! Tűz! S a tusával ölre! Küzdj! Arcodba leheli egyetlen lelkét horvát, rác, román osztrák és orosz s még megannyi más és csontba harap még egy sor és még kettő és föld és fű és füst és Csend.

Emelem fejemet lassacskán. Igen itt a Szentháromság szobor, ott a Kecske templom, a Stornó ház és ott az öreg Thurner kontúrjai. Leng a zászló s a fáklyák feltörekvő fénye a csillagokkal pöröl, itt vagyok. De hol van Vasvári, Irinyi, Petőfi, Jókai? Hol Kossuth és hol Damjanich, Knézich, Aulich, Bem és Görgey?

Hol vannak ők és hol vannak a vitézek és hős államférfiak? Én nyújtom, s te nem nyújtod kezed. Óh ez más világ.

Óh mondd, meg tudsz-e bocsátani énnekem? Mondd, tudnál-e még belém karolni és igazán dalolva mennénk a halálba, ha Selmec, Sopron, Miskolc, Újváros, Fehérvár és minden magyar városok és falvak hívnak? Óh várnád-e velem a golyót? Óh adnál-e egy százast vagy egy lyukas lábast, ha ágyú kell és üzen Kossuth? Mert Sopron elsőnek állított nemzetőr sereget, gyűjtött tépést és gyorssegélyeket s a derék bányász had Buda várát sáncolta.

Hol vagy ma testvériség? Szabadság álarca mögött röhög a cash és az egyenlősséggel már nem is tudjuk, voltaképp mit is akarunk. Hol vagy összefogás, hol baráti jobb, hol magyar tánc, zene, szó? Tán néhány ezer kultúrházba zárva?

A magyarnak mohács kell, mondja Ady Endre. De talán mégsem! Lásd, én még hiszem ölelésed. Vagy tán csak fiatal vagyok? Jó hogy itt vagytok, hisz a magok, miket markomból itt hagyok, a ti kertetekben csírázhatnak, hogy majd szerteszórják saját magjukat.

Ma a haza újjászületésének napján virulj hát szó, zene és mozdulat, virulj megbocsátás, béke és egyetértés apáink akaratára és emlékezetére.

Képriport













(cyberpress.hu)




2007. március 15., csütörtök 22:15


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület