CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 2., péntek, Melinda, Vivien napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Szent napok

A három szent napnak vagy egyszerűen szent napoknak nevezzük a nagyböjt Húsvétot megelőző, utolsó három napját. Kifejezzük ezzel azt, hogy ezek a legfontosabb ünnepei a kereszténységnek. Titkuk, hogy hordozzák mindazt, ami értelmet ad a hitnek, amely események nélkül "mindenkinél szánandóbbak" lennénk.

Van azonban a meghatározásnak egy megkülönböztető szerepe. Az év összes egyéb napjáról ugyanis azt állítjuk, hogy azok megszentelendők, akár a hétköznapok munkájáról, akár a vasárnapok pihenéséről van is szó. Ott mindenkinek olyan szent lesz a napja, amilyenné teszi, pontosabban annyira válik azzá, amennyire azt valóban, és nem csak szavakban, Istennek szenteli. Ettől különböző módon a három szent nap szentségébe nincs beleszólásunk, csak részvételi lehetőségünk. A napok szentségéhez szükségeset, sőt annál jóval többet Isten már előttünk megcselekedte. Különváltak ezek a napok mindenképpen a többitől. Olyan dolgok történtek, melyeken évente megemlékezve is csak csodálkozunk, jobb esetben hálát adunk, a legjobb esetben pedig - Isten kegyelméből - részesedünk bennük.
Megváltásunk legfontosabb momentumai zajlottak ott, s mint hajdani Teofil, most mi is arra várunk, hogy ezt az első hallásra lehetetlennek tűnő eseménysort ismét lepergessék testi és lelki szemeink előtt.
A dolgok rettentően tömények, a szertartások mindegyike rendkívül sok szimbólumot mozgat meg, hogy közelebb hozza a megtörténteket. Tudomásul kell vennünk, hogy az értelmezéshez szükséges ismeretek, melyeket egy vers esetén is meg kell tanulni, maguktól nem válnak világossá. Nélkülük azon a bizonyos felsejlő érzésen kívül a hit tudatosságát alig növeli. Pedig a legtöbb magyarázatot, egyúttal a legmélyebb megélést ezek az események igénylik. Minden más esetben a tudatosságot pótolhatja, sok esetben helyettesítheti az, amit átéltünk.
"Isten van, én találkoztam vele." - mondta nemrég egy francia, s ez az Újszövetségben Szent Páltól eredeztethető, s a damaszkuszi út lényegét néven nevező gondolat minden "hivatalos" kegyességet pótol, megkérdőjelezhetetlenné teszi a laikus meggyőződését. Mindenütt használható, mert alig kontrollálható és ha a jól cselekvő ember mozgató rugója, akkor minek kételkedni benne? Az ember valamennyire büszke, hogy Isten eszköze, általa lép be a Teremtő a világba, és ő hasznos létezője a közösségnek.
Mi van azonban akkor, ha az ember csak leborulni tud, csak elfogadni, ami igazi ajándék és érettség esetén a világi életben mindig a legnehezebb? Pedig ezen a három napon mást tenni nem lehet. A tevékeny, örökmozgó emberben egyfajta szorongás támad, mert nincs az a cselekedet, amivel irányíthatná, befolyásolhatná az eseményeket. Vagy kinyújtja a kezét és elfogad, vagy kimarad belőle. A dolgok immár irányíthatatlanul, nélküle történnek. Az első napon Krisztus testét, a másodikon Jézus emberi halálát, a harmadnapon pedig megmagyarázhatatlan, csak "örökölhető" feltámadását kaphatja minden különös előfeltétel nélkül.
Talán a mai világ bizalmatlanságához méltó magatartás valóban az elfordulás, hiszen ahol nincs kiben megbízni, mondja a csak érdekszövetségben gondolkodó, másokat kirekesztő, ott a dolgokat jobb elkerülni. Az öncsinálta ember - tisztában lévén az úttal, és a módszerrel, amely ide juttatta - kerüli a nem ellenőrizhetőt, pontosabban azt, amit nyilván valaki más kontrollál. A szent három nap valóban nem demokratikus, nem lobbizható, megfellebezhetetlen, befolyásolhatatlan. S emberünk, mint a vak bagócs, nem is változtat az irányon, mert elméletben lehetne ugyan az jobb, de nem felügyelhető.
És milyen igaz is! A három szent nap eseményeiben csak részvételével tevékeny ember valamit valóban elveszít ez idő alatt. A saját fontosságának a hamis tudatát, melyben a saját hasznára gondolta az egész világot. Mindenképpen veszített valamit a momentumon történő továbbéléssel, akár sikerült az a valami, akár nem. Az első esetben saját fontosságának valódi mivoltát, vesztéskor pedig az veszett ki lába alól, ahonnan neki lehet rugaszkodni, ahonnan valamit tenni lehet.
Ugye, hogy különválnak és külön is választanak ezek a napok! Vajon mit vált ki belőlünk a három szent nap idén, ha rájövünk, hogy a szimbólumok mögött kőkemény dolgok, valódi, elhengeredő sziklák rejtőznek?
- DI -



2007. április 06., péntek 21:36


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület