Jel 7,9.14b-17 Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, Azt mondtam neki: ,,Uram, te tudod!'' Erre ő azt mondta nekem: ,,Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében [Dán 12,1; Ter 49,11]. Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül [Iz 6,1], fölöttük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság [Iz 49,10], mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket [Zsolt 23,1-2; Jer 2,13], és Isten letöröl szemükről minden könnyet'' [Iz 25,8].

Jn 10,27-30 Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.''

Ki nem kapott már ígéreteket? Az okos ember persze megnézi, kitől jött az ígéret, mi a tartalma és van-e realitása. Ettől teszi függővé annak hitelét, ezért fordul el vagy hisz az ígérettevőnek. Úgy tűnik, hogy az evangélium és a Jelenések "hitelezője", Isten és természetesen szent János, ismeri az emberi természetet, és ennek megfelelően "alakítja" mondandóját.
Az evangelista csak rá jellemző hömpölygő-monologikus mondatszövése magában rejti annak a tökéletességnek, s ezzel együtt az ember számára elképzelhetetlen és alig elfogadható állapotnak a lehetőségét, amikor már csak azért kell mindent elfogadnia, mert hisz. "Credo quia absurdum est"- mondja Tertullianust kicsit meghamisítva a gondolkodó. Ha eljut valóban idáig, akkor ez nem kevés és szép dolog lehet, de van könnyebb út, és éppen az evangéliumi szerzőtől, éppen a mai olvasmányi részben csatolva. Az ugyanis már jóval könnyebben hihető mindenki számára, hogy a "szorongattatásból" jövők számára valóban az elhagyhatatlan állapotot jelenti az Isten védő jelenlétében való élet.
Nincs is olyan messze a Jelenések Könyve mondandója attól, amit Jézus kimondott szavainál megtapasztaltunk. Az elővételezett boldogságban azok élnek, akik a szorongattatás, a megszorítottság, a tőlük független esetlegesség bármilyen formáját megtapasztalják. Képileg leginkább azok a halrajok jelennek meg előttem, melyek egységben, de állandóan változó formában keringenek a vizek mélyén. A raj vezetése, megfelelő mozgása az egész vállalt közösség életét jelenti. Ha rossz az irány, az könnyen jelentheti a teljes raj pusztulását.
A biztonság nyilvánvalóságának állandósága és kézzel tapasztalhatósága teszi természetessé a jánosi fogalmazást. Ez tünteti el belőlünk azt a vélt édeskés ízt, amit sokan beleérezni vélünk.

Ne felejtsük! Szent János itt csak a dolgok egyik lehetséges alakulásáról, végállapotáról beszél!
- DI -