Az április 26-i soproni közgyűlésen a regionális operatív programba illeszthető tervek közül meglehetősen sok észrevétel hangzott el a konferencianegyeddel kapcsolatban. Biczi László (MSZP)szimpatikus, jó gondolatnak nevezte a konferencianegyed kialakítását, de kétségeit fejezte ki a realitását illetőe Kóczán Zoltán (SZDSZ) pedig a projekt-tervezetek közül a jelenlegi városvezetés „egyetlen eredeti”, de „komolytalan” ötletének tartotta.

Ötletgazdaként és az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet képviselőjeként végig ott voltam a napirend tárgyalásakor. Úgy látom, hogy az észrevételek három tőről fakadtak 1. a városatyák (akik jobbára üzleti-, kulturális és politikai konferenciák résztvevői) még nem ismerik a nagyobb léptékű tudományos konferenciaturizmus műfaját, 2. a konferencianegyed ötletének politikailag motivált minősítésével nem tisztem foglalkozni, 3. tény, hogy a projektötlet városházi bemutatásában az infrastrukturális elemek domináltak, pedig a konferencianegyed ennél komplexebb ügy.

Fodor Tamás polgármester úr (FIDESZ) egyébként – egyetemi oktatói és tudományos kutatói tapasztalatai birtokában – pontosan megválaszolta a felmerült kérdéseket. Nem árt azonban újra és újra tisztázni, mi a konferencianegyed lényege, mert a hivatali útvesztőkben könnyed félrecsúszhat az elképzelés.
Mi tehát a tudományos konferenciák lényege?

A konferencia szó az „összehasonlítást”, „elemzést” jelentő latin „confer” szóból ered. A tudományos konferenciákon („academic conference”) a kutatók - kifinomult szabályok szerint - ismertetik és megvitatják eredményeiket. A néhány tíz fős műhelykonferenciák mellett („workshop”-ok, ahol egyetlen szűk terület kérdéseit tárgyalják meg) az elmúlt évtizedekben a néhány száz fős szakterületi, sőt a több ezer fős átfogó rendezvények rendszere is kialakult. Az Amerikai Geofizikai Unió (AGU) évente kétszer megrendezendő tudományos seregszemléjén például a résztvevők száma a tízezret súrolja. Az Európai Földtudományi Unió (EGU) éves konferenciáján (két héttel ezelőtt Bécsben, amelyen intézetünkből több előadást tartottunk) a regisztrált résztvevők száma
8000 volt.
Hiába találná ki valaki, hogy szervez egy nagy tudományos világkonferenciát és arra idecsábít a világból ezreket, az elgondolásnak – kivételes esetektől eltekintve - illeszkednie kell a kialakult rendszerbe: egy 1-2, esetleg 4 évente megrendezett rendezvény-sorozatba. A sportban sem érdemes alternatív Európa- vagy világbajnokságot kezdeményezni: a hivatalos bajnokságok rendezési jogát kell elnyerni.
A kutatók (különösen az alapkutatással foglalkozók), nagyon szívesen beterveznek éves programjukba egy-két nemzetközi tudományos konferenciát, mert az ilyen fórumokon mindig találkoznak szakmabeliekkel, valamint a rokonterületek művelőivel. Lemérhetik otthoni magányukban elért előrehaladásukat, és új inspirációkat is kapnak. Én magam ha tehetem, mindig elmegyek szakterületem 2-300 fős műhelykonferenciájára (bárhol rendezik a világban), és általában részt veszek nagyobb méretű konferenciákon is: ezek közé tartozik az EGU és az IAGA (a Nemzetközi Földmágnességi és Aeronómiai Egyesület).Ezek a nagy konferenciák - sportanalógiával élve – első közelítésben atlétikai világversenyhez hasonlítanak, ahol például a rúdugróknak és a súlylökőknek nem sok dolguk van egymással. (A plenáris összejövetelnek itt is, ott is jobbára csak protokolláris jelentősége van.) A lényeg az, hogy a tudományos rendezvényeken az egyidejű
szekciókban tartott szóbeli előadások és az ún. poszterelőadások menetrendszerűen peregjenek. A természettudományban a dolgok persze összefüggnek, ezért a más szekciókba történő bekukkantásokból, a sok-sok folyosói beszélgetésből rendszerint kiderül, hogy milyen más szakterület eredményeinek ismeretére van éppen szükség ahhoz, hogy saját munkámban előre tudjak haladni.

Általában hol szoktak tudományos konferenciákat rendezni?

A kisebb, néhány száz fős rendezvények mellett jelentős számban vannak a világban 1-3-5 ezer fős, sőt 8-10 ezer fős nagy konferenciák is. A legkisebb műhelykonferenciák infrastrukturális követelményei szerényebbek, akár egyetlen szállodában is elférnek. A nagyobbak
megrendezéséhez azonban nagy konferenciaközpontok épültek. A legtöbb ország felismerte a tudományos konferenciaturizmus jelentőségét.
Magyarország sajnos nem tartozik közéjük: a Budapesti Kongresszusi Központ (mint ahogy Sopronban a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ) nem tudja kielégíteni a nagyobb tudományos konferenciák elvárásait, mert nincs elegendő számú és megfelelő méretű előadóterme.
(Budapesten jobbára legfeljebb az egyetemi városnegyedekben lehetséges efféle rendezvényekben gondolkodni.) Gazdagabb nyugat-európai városok 2-3 ezer főt befogadni képes, mindenféle konferenciák lebonyolítására alkalmas konferenciaközpontot is építettek, ilyen például Toulouse-ban a Pierre Baudis Konferenciaközpont (franciául: Centre des Congres, angolul: Convention Center, a honlapja megtekinthető az alábbi címen:
http://www.centre-congres-toulouse.fr/english/english.html).
Mi a soproni konferencianegyed célja?

Van tehát egy olyan műfaj, a közepes és nagy méretű tudományos világkonferenciák műfaja, amelyet érdemes volna Magyarországon komolyan venni, mert hatalmas előnyökkel jár. Ami a közvetlen bevételt illeti: a konferenciaköltségeken túlmenően egy egyhetes rendezvény alatt minden résztvevő elkölt legalább 500 eurót a rendező városban,
elsősorban annak szállodáiban, vendéglátó helyein, ami egy 1000 fős konferencia esetén mintegy félmillió eurót jelent. A agyrendezvények
közvetett haszna pedig a város és környékének, a régiónak, az országnak a megismertetése, megszerettetése. A magyar tudományos közösség szakmai haszna sem elhanyagolható, bár ez a nagyközönséget már nemigen érdekli.
A közepes méretű világkonferenciák elnyerhetősége Sopron számára nem álom: az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet geofizikusai 2005-ben elnyerték szakterületük négyévenként sorra kerülő világkongresszusának (az ún. „IAGA 11th Scientific Assembly”) rendezési
jogát. 2009 augusztusában hetven országából mintegy ezer fő érkezik városunkba. A konferencianegyed ötletének ez a világkongresszus volt a csírája: pályázatunkban eleve figyelembe vettük a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ körüli lehetséges előadótermeket.
Amikor 2006 szeptemberében az IAGA svéd főtitkára itt, a helyszínen nagy tetszéssel fogadta koncepciónkat, akkor született meg bennünk az ötlet, hogy felajánljuk a Városnak: vegye fel turisztikai kínálatába az általunk kidolgozott rendszert.
Ha minden jól alakul, Sopron anélkül lesz képes közepes méretű (1-2 ezer fős) tudományos konferenciákat megrendezésére, hogy ehhez bármit is építeni kellene. Egy kis felújítás (sötétítő függöny, meszelés, néhány új mellékhelyiség kialakítása) mellett a technikai berendezések beszerzése, megfelelő informatikai hálózat kialakítása esetén már elmondhatnánk, hogy Sopron rendelkezik egy belvárosi
konferencianegyeddel, amit méreteiben ésszerű határokig, minőségében pedig folyamatosan lehetne fejleszteni. Átgondolt ütemezéssel 1-2 éven belül pedig egy Toulouse-i méretű „egy fedél alatti” konferenciaközpont minden lényegi funkcióját elvégezni képes konferencianegyed („Sopron Downtown Convention District”) alakulhatna ki Sopron történelmi belvárosában. A konferencianegyednek természetes részei lehetnek majd azok az önkormányzati tulajdonú épületek is, amelyeken jelentős felújítást kell végezni.
Az alapötlet értelmében a termek az év nagy részében rendes rendeltetésüknek megfelelően üzemelnének, csak a konferencia idejére állnának össze rendszerré. Évente 1-2 nagyrendezvény idehozását tartom reálisnak.
Miért éppen Sopronban érdemes ilyesmit tervezni?

Sopron adottsága e szempontból Magyarországon a legkiválóbb: van a közelben nemzetközi repülőtér, a vendégfogadó kapacitás jelentős és változatos, a természeti és kulturális értékek egyediek. (A mintegy 4-5 ezer fős szálláskapacitás természetesen egy ésszerű felső határt jelent az elvállalható konferenciák vonatkozásában.) A kutatók a nagyvárosokról mindig szívesen lemondanak egy megfelelő konferencia- nfrastruktúrával rendelkező, emberi léptékű (Sopronnyi méretű) városért.
Mit tart a legsürgetőbb teendőknek?

A két legfontosabb feladat szerintem a projektjavaslat részletes
kidolgozása, valamint a konferencianegyed projektjének országos meghirdetése. Egy részletes programismertetésben már felvázoltam az általunk javasolt teendőket. Az első lépésben véleményem szerint néhány terem rendbehozásával és egy informatikai hálózat kialakításával szükséges kezdeni. A projektjavaslat teljes kidolgozásához szívesen felajánlom szakmai segítségünket, mert mi, kutatók tudjuk leginkább az ide érkező külföldiek szemével megítélni a fejlesztéseket. Egyetlen példa: a nemzetközi nagyrendezvényeken munkanyelv olyannyira az angol, hogy drága tolmácsberendezésre nincs szükség, mert angolul a világban már mindenki tud. Helyette inkább a rendezvénnyel kapcsolatba kerülő soproniak angol nyelvismeretének növelését kellene szorgalmazni. Két hete – Simon István alpolgármester úr támogatásával - lebonyolítottunk soproni hivatalnokok számára egy tanulmányutat a bécsi Austria Centerbe, ahol a soproni delegáció egy épp ott folyó tudományos kongresszuson ismerkedhetett e műfaj részleteivel. Ők már megbizonyosodtak róla, hogy a turizmus eme nagy szeletéből akkor tud Sopron valamennyire részesedni, ha alkalmazkodik a tudományos konferenciák kifinomult elvárásaihoz. Egy év múlva, 2008 áprilisában minden kétkedő helyi politikust szívesen meghívok ugyanerre a konferenciára.
Érdemes ugyanakkor azt is szem előtt tartani, hogy minden konferencia egyedi, továbbá, hogy a konferencia vendéglátó oldalát – a mindenkori résztvevők kívánságának megfelelelően – mindig az illetékes szervezőbizottság, és nem a konferencianegyed gazdája alakítja ki. Erről a részről tehát a konferencianegyed-projektnek – véleményem szerint - nem kell szólnia. Vannak akik a luxust, vannak akik a szerényebb körülményeket szeretik, és a helyi vállalkozók segítségével könnyen megoldható a résztvevők igény szerinti ellátása. A város persze tehet figyelmes gesztusokat, gondolva arra, hogy az ide érkezők a világ minden részébe elviszik jó (netán rossz) hírünket. Nagyon kifizetődő például a konferenciák idején kulturális és gasztronómiai rendezvényeket szervezni.
Úgy gondolom, hogy az országos ismertetést a lehető legkorábbi időpontban érdemes megtenni, hiszen a nagyobb konferenciák helyszínét a megrendezés előtt már 3-4-5 évvel eldöntik, és ahhoz, hogy Sopron 2010-ben rendezvényhelyszín lehessen, a város jövőbeni alkalmasságát már az idén tudomására kell hozni a potenciális szervezőknek: a hazai egyetemeknek, kutatócsoportoknak, a Magyar Tudományos Akadémiának és a legnagyobb konferenciaszervező cégeknek.
Végezetül: a többihez hasonlóan ezt a városfejlesztési projektet is teljes politikai egyetértésben érdemes végigvinni. Egy 2007. januári, intézetünkben tartott megbeszélésen soproni fideszes és szocialista parlamenti képviselők egymás mellett ülve nyilvánították ki, hogy a konferencianegyed ügye megér egy „kis-kórháznyi” összefogást. Ebben a szellemben kellene tovább munkálkodnunk.