Bősze Balázs szűkebb pátriánk egyik legelismertebb költője, a kultúrális élet és az ehhez szükséges szervezkedések vezető személyisége.

Ahogyan talán a kor is magával hozza, amikor a kezembe veszem a szép kiállítású, hibát alig tartalmazó, jól gondozott kötetet magamban arra gondolok, hogy régi ismeretségünk és a már olvasott korábbi költemények hangját és szerzőjét kell összeegyeztetnem a most már igencsak érett költő válogatott eredményeivel. Kár lenne tagadni, hogy valamennyire izgulok amellett, hogy őszintén szurkolok mind a próbálkozás, mind az ember sikerének.
Ahogyan szűk, az estére szabott könyves társaslétem diktálja, igyekszem egyrészről a már olvasott költeményeket az évek sodrásában nézni. Ahogyan a fejezetcímek követik egymást (Mozduló repedések, Emlékek kőligete, Átokmondó ima, Egybegyűjtött hallgatásaim, A gyümölcsérés örvényeiben, Kétkedés és bizonyosság között), úgy haladok az egyszerűen formálható, néha vázlatszerűen előrevétetett, választott témák felől az élet komplexitását arteficialitásában is természetesen tükröző általános felé.
Ismerve a szerzőt, tudom, hogy csak a papír használata az egyetlen mesterkéltség, mert a gondolatok egyenes folytatása minden egyes alkalommal a poéma, nagyon szerencsés módon nem válik szét az ember és költő, a kifelé élt és a bennsőben megszólaltatott ember.
Ezért is fogadom el Balázstól a sokszor meglepetésszerűen, de mindig hozzá illően megválasztott, mégis spontánnak ható jelzőválasztásokat. Hallom a dallamot, ahogyan ez saját hangján hangsúlyozva, mindig a megtalálás frissességével előadva, megszólalna.
Látom és érzékelem a formai-alaki áthallásokat, miközban örömmel konstatálom, mennyire eltéveszthetetlen a megoldás, amivel sajátjává teszi a felfedezést. Miközben újraértékeli sokszor saját magát is, mialatt egyre kristályosabb tisztasággal választ utat.
A szabad formák királyságában többször enged utat a fegyelmező formáknak, és érettségében megengedi a népies tisztaságú egyszerű dallamok megszólalását. Mind mélyebbre nyúlva a bölcsesség bugyrában, mind jobban megszitálva a mindenség homokját engedi át a fényt sokszorozó kristályokat.
- DI -