CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. november 27., vasárnap, Virgil napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Bősze Balázs:
ABLAK A CSILLAGOKRA

Összegyűjtött versek


Soproni Füzetek könyvsorozata 2006.
Horváth Endre portréját közöljük a kötetből a szerzőről

Bősze Balázs szűkebb pátriánk egyik legelismertebb költője, a kultúrális élet és az ehhez szükséges szervezkedések vezető személyisége.

Ahogyan talán a kor is magával hozza, amikor a kezembe veszem a szép kiállítású, hibát alig tartalmazó, jól gondozott kötetet magamban arra gondolok, hogy régi ismeretségünk és a már olvasott korábbi költemények hangját és szerzőjét kell összeegyeztetnem a most már igencsak érett költő válogatott eredményeivel. Kár lenne tagadni, hogy valamennyire izgulok amellett, hogy őszintén szurkolok mind a próbálkozás, mind az ember sikerének.
Ahogyan szűk, az estére szabott könyves társaslétem diktálja, igyekszem egyrészről a már olvasott költeményeket az évek sodrásában nézni. Ahogyan a fejezetcímek követik egymást (Mozduló repedések, Emlékek kőligete, Átokmondó ima, Egybegyűjtött hallgatásaim, A gyümölcsérés örvényeiben, Kétkedés és bizonyosság között), úgy haladok az egyszerűen formálható, néha vázlatszerűen előrevétetett, választott témák felől az élet komplexitását arteficialitásában is természetesen tükröző általános felé.
Ismerve a szerzőt, tudom, hogy csak a papír használata az egyetlen mesterkéltség, mert a gondolatok egyenes folytatása minden egyes alkalommal a poéma, nagyon szerencsés módon nem válik szét az ember és költő, a kifelé élt és a bennsőben megszólaltatott ember.
Ezért is fogadom el Balázstól a sokszor meglepetésszerűen, de mindig hozzá illően megválasztott, mégis spontánnak ható jelzőválasztásokat. Hallom a dallamot, ahogyan ez saját hangján hangsúlyozva, mindig a megtalálás frissességével előadva, megszólalna.
Látom és érzékelem a formai-alaki áthallásokat, miközban örömmel konstatálom, mennyire eltéveszthetetlen a megoldás, amivel sajátjává teszi a felfedezést. Miközben újraértékeli sokszor saját magát is, mialatt egyre kristályosabb tisztasággal választ utat.
A szabad formák királyságában többször enged utat a fegyelmező formáknak, és érettségében megengedi a népies tisztaságú egyszerű dallamok megszólalását. Mind mélyebbre nyúlva a bölcsesség bugyrában, mind jobban megszitálva a mindenség homokját engedi át a fényt sokszorozó kristályokat.
- DI -



2007. május 18., péntek 12:40


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület