CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. november 29., kedd, Taksony napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Így is szól az Úr

Jn 20,19-23 Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.''

Teljesen jogos, amikor a kateketikai kérdésre, hogyan szól az Isten az emberekhez, felsoroljuk mindazokat a formákat, melyeken keresztül közölve a fontos dolgokat, Isten fenntartotta a kapcsolatot az emberekkel. Ezek közé tartozik a kapcsolat Krisztus előtti, a Krisztusban megjelenő és a Krisztus utáni gyakorlata.
A mai evangéliumban, amikor szó szerint is arról olvasunk, hogy Jézus újra megjelent és újra szólt a tanítványok között, lehetetlen arra nem gondolni, hogy a pünkösdi csodában Jézus igéreteinek teljesítésén keresztül újra szól hozzánk.
Ezt a szólást hajlamosak vagyunk leszűkíteni és hasonlatokkal élve ahhoz viszonyítani, amikor egy valaha közöttünk élt szerettünkre emlékeztet egy-egy tárgy vagy körülmény. Csúsztatni a valóságot az antropomorfra, amikor az emlék elevensége alliterál az élővel. A megtapasztalt Pünkösd "birtokában" ez az egyik legdurvább elhantolási kísérlete az élő Jézusnak. Hasonlít a politikus "él elvételi kísérletéhez" az igenis fájdalmas valóságunkban. Mintha a telefont azért, mert csak a hang jön ki belőle, de súlya van, a továbbiakban csak kalapácsként használnánk.
Igen, pünkösd igazi csodája tényleg élő volta, folyamatossága. A "jogos" elvárhatóság spontán megjelenése mindazokban, akik ezt várják és a tapasztalatra vágyóknak valódi átélési alkalom mindarra, amit Krisztus ígért (most és mindörökké!). Örvendetes, hogy szaporodóban azok száma, akik a Lélek ajándékait valóban elvárják, melyekből sokkal több jut az Őt váróknak, semmint sejtenénk (ilyenkor szívesen és derűvel idézem Mortont, aki egyik könyvében klerikus szereplője szájába azt találja adni, hogy a vastag bőr is a Lélek ajándéka, ha nem is a legfontosabb).
A lélek eljövetele szelekben és lángokban kavargó tisztulássá, megerősödéssé változtathatja a langy, tespedő létet. Élő kapcsolattá azt, amit zörgő pergamenek fedőfestékének gondolnak sokan. Gyakorlattá azt, aminek elméletét sokan egy pohár víz nélkül a paragrafusokban, előírásokban és kötelezvényekben kutatják.
Vissza nem tartható örömmé válnak mindazok a fenntartások, melyeket vastag, tompa szigeteléssé "érlelt" a megerősítés hiányának érzete. Érzete, mert Isten állandóságán belül Pünkösd, mint minden nap a liturgikus évben és életünkben, egy alkalom az állandóból a kapcsolat felvételére.
Ne engedjük kialudni a lángot, üszkös rommá összeesni égi energiánk máglyáját!
- DI -



2007. május 26., szombat 11:23


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület