Jn 20,19-23 Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.''

Teljesen jogos, amikor a kateketikai kérdésre, hogyan szól az Isten az emberekhez, felsoroljuk mindazokat a formákat, melyeken keresztül közölve a fontos dolgokat, Isten fenntartotta a kapcsolatot az emberekkel. Ezek közé tartozik a kapcsolat Krisztus előtti, a Krisztusban megjelenő és a Krisztus utáni gyakorlata.
A mai evangéliumban, amikor szó szerint is arról olvasunk, hogy Jézus újra megjelent és újra szólt a tanítványok között, lehetetlen arra nem gondolni, hogy a pünkösdi csodában Jézus igéreteinek teljesítésén keresztül újra szól hozzánk.
Ezt a szólást hajlamosak vagyunk leszűkíteni és hasonlatokkal élve ahhoz viszonyítani, amikor egy valaha közöttünk élt szerettünkre emlékeztet egy-egy tárgy vagy körülmény. Csúsztatni a valóságot az antropomorfra, amikor az emlék elevensége alliterál az élővel. A megtapasztalt Pünkösd "birtokában" ez az egyik legdurvább elhantolási kísérlete az élő Jézusnak. Hasonlít a politikus "él elvételi kísérletéhez" az igenis fájdalmas valóságunkban. Mintha a telefont azért, mert csak a hang jön ki belőle, de súlya van, a továbbiakban csak kalapácsként használnánk.
Igen, pünkösd igazi csodája tényleg élő volta, folyamatossága. A "jogos" elvárhatóság spontán megjelenése mindazokban, akik ezt várják és a tapasztalatra vágyóknak valódi átélési alkalom mindarra, amit Krisztus ígért (most és mindörökké!). Örvendetes, hogy szaporodóban azok száma, akik a Lélek ajándékait valóban elvárják, melyekből sokkal több jut az Őt váróknak, semmint sejtenénk (ilyenkor szívesen és derűvel idézem Mortont, aki egyik könyvében klerikus szereplője szájába azt találja adni, hogy a vastag bőr is a Lélek ajándéka, ha nem is a legfontosabb).
A lélek eljövetele szelekben és lángokban kavargó tisztulássá, megerősödéssé változtathatja a langy, tespedő létet. Élő kapcsolattá azt, amit zörgő pergamenek fedőfestékének gondolnak sokan. Gyakorlattá azt, aminek elméletét sokan egy pohár víz nélkül a paragrafusokban, előírásokban és kötelezvényekben kutatják.
Vissza nem tartható örömmé válnak mindazok a fenntartások, melyeket vastag, tompa szigeteléssé "érlelt" a megerősítés hiányának érzete. Érzete, mert Isten állandóságán belül Pünkösd, mint minden nap a liturgikus évben és életünkben, egy alkalom az állandóból a kapcsolat felvételére.
Ne engedjük kialudni a lángot, üszkös rommá összeesni égi energiánk máglyáját!
- DI -